Kategória: Igehirdetés

Isten zavartalan lelki közösséget kínál nekünk Jézus Krisztus jelenlétével. Bármilyen hihetetlen, ő mindig velünk van, ígérete szerint: Veletek leszek minden nap a világ végezetéig. Az ember hajlamos rá, hogy magába forduljon. Gondjait, örömeit függetlenítse az Úrtól. Ettől óv az apostol. Életünk semmilyen vonatkozását ne válasszuk le Jézusról. Szabad megosztani vele boldogságunkat és bánatunkat egyaránt, és vele minden más megvilágításba kerül. Lényegében ezt jelenti szüntelen imádkozni: helyet biztosítani Jézusnak, számolni vele életünk minden pillanatában. Talán úgy érezzük, hogy vannak olyan dolgok az életünkben, amik nem méltók Jézushoz. Ő azonban ezt másképp látja. Olyan, mint egy igaz barát, aki nem egyszerűen a tetteinkre, vagy a pillanatnyi hangulatunkra koncentrál, hanem ránk. Mégpedig együttérző szeretettel. Empátiával. Ezért legyetek mindig derűsek! Fogjátok fel az életet a humoros oldaláról! Tudjatok nevetni, megmosolyogni ha kell önmagatokat is. Nem kaszárnyát épített Jézus, hanem egy vidám tanítványi közösséget. Meg vagyok győződve, hogy sokat tréfáltak. Annál inkább megtehették, hiszen a menny és föld urának mi volna lehetetlen? Jézus mindenhatóságát azonban nem a hatalom nyomasztó érzése lengte be, hanem hogy mindig és mindenre kínált megoldást.

„Legyetek mindig derűsek! Szüntelen imádkozzatok! Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 1Thessz 5, 16.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Jeruzsálemet és a Golgotát maguk mögött hagyva mennek ketten, akik korábban Jézus tanítványai voltak. Csalódottak, kiábrándultak és bizonyára arról beszélgetnek, hogy nem úgy kellett volna történnie a dolgoknak, ahogy történt és talán arról is, hogy mi lett volna, ha …Életük visszakanyarodik a Jézussal való találkozás előtti irányba, a régi kerékvágásba. Jézus azonban nem hagyja. Egyszercsak melléjük szegődik és velük megy az úton. Ez pedig jövőjükre nézve mindent megváltoztat. Már nem csak maguk vannak, velük van a Feltámadott és velük is marad mindörökre.

„Tanítványai közül ketten egy Emmausz nevű faluba igyekeztek, amely Jeruzsálemtől mintegy kétórányi járásra volt. Aztán miközben beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus szegődött oda hozzájuk, és velük együtt ment az úton. Lk 24, 13.15.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Megverni egy embert nem csak fizikai fájdalmat jelent. Sokkal mélyebb fájdalom a megaláztatás, ami a szívig hatol. Pilátus parancsa nem pusztán a katonák brutalitását elégíti ki. Mindaz, amit Jézussal tesznek lényegében egy egész nép megalázása, minden szent várakozásuk kigúnyolása. Lám ennyi a zsidók hitének értelme, ennyit tud az ő Istenük, ilyen az ő Messiásuk, királyuk. Egy vérző ember csupán a birodalom vasmarkának szorításában. Ezek után mindenki tudhatja, hogy hol a helye, mennyit ér. A teljes kiszolgáltatottság állapotában vannak. Pilátus gondoskodik arról, hogy sem a főpapok, sem a nép vénei, de maga a nép se lásson Jézusban mást, mint egy tönkretett embert. A gyenge Messiás nem kell senkinek, mert Isten gyengeségéről tanúskodik. Azóta is szívbemarkoló kérdés, hogy Isten miért mutatkozik gyengének? Miért nem tesz igazságot, miért nem avatkozik be, amikor a Jézuséhoz hasonló sors szakad rá emberek millióira? Komoly etikai kérdés ez, amit nem hagyhatunk válasz nélkül. Milyen Isten az, aki eltűri az igazságtalanságot és a megalázó szenvedést?

„Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíbor ruhát adtak rá; odajárultak hozzá, és ezt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya! – és arcul ütötték. Jn 19, 1-3.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Akkor miért? Miért kell meghalnia Jézusnak, ha bírája így ítél? Egyáltalán miért kell meghalnia a nem vétkeseknek, a gyermekeknek, az anyáknak, a katonáknak? Nyilván nem Isten akarata ez, hiszen ő az igazság és az élet. És ez így nagyon nem igazságos. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a megmagyarázhatatlan gonoszság mögött az egyetlen Gonosz húzódik meg. Sátáni akarat és erő száll meg embereket, akik aztán minden jog és igazság ellenére cselekszenek. A démonikus erő egymás ellen fordítja az embereket, és itt már nem az a kérdés, hogy milyen oldalon állnak, hanem hogy kinek az akaratát hajtják végre. Ilyen ez a mostani háború is. Mindkét oldalt ugyanaz az erő készteti arra, hogy a halál szolgái legyenek. Ez egy feloldhatatlan csomó az emberi gondolkodásban. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, de közben minden igazságot megtagadnak és uruk, a Sátán akaratát hajtják végre.

„Pilátus kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt. Jn 18,38b„ → A teljes bejegyzés megtekintése

Jézust súlyos vádakkal illetik. “Samáriai vagy” – ez azt jelentette, hogy nem tartozik Isten választott népéhez. Elfajzott, áruló. A mózesi törvények megtagadója. “Ördög van benned” – ez azt jelenti, hogy megszállott vagy, nem ura önmagadnak, amit mondasz, az nem lehet Istentől.

„Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned? Jézus: Nincs énbennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: látta is, és örült. A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Erre köveket ragadtak, hogy rádobálják, de Jézus elrejtetett, és kiment a templomból. Jn 8, 48-59.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Minek az oltárán áldozunk? Bálványok oltárán vagy Isten oltárán?

„Szeretteim, meneküljetek a bálványoktól! Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével egyesülés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével egyesülés? De amit a nemzetek áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. 1Kor 10,14kk” → A teljes bejegyzés megtekintése

Máté és Márk evangéliumában találjuk ezt a történetet, amely mind tartalmában, mind stílusában egyedülálló.

„Egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Könyörülj rajtam! Uram! Dávid Fia! Leányom gonosz démontól megszállott. Ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Majd ezt is mondta: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amik gazdájuk asztaláról lehullanak. Jézus így felelt: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. Mt 15, 21-28.” → A teljes bejegyzés megtekintése

1Jn 3,5-8.

Jó lenne, ha a hit és a szeretet mindig ugyanolyan erővel hatna az életünkben. Ez azonban nem így van. Amikor hit által közösségre léphetünk Krisztussal és átjár minket a Szent Lélek, akkor valóban nem vétkezünk, mert Isten ereje, tisztasága, jósága áramlik rajtunk keresztül. De van egy másik erő is, ami ennek ellenében hat, és ismert Luther énekünk egyik fordítása helyesen hozza: E földön ő az első. Lényegében nem az ember teszi a rosszat, hanem a sátán. Az ember csak eszközzé lesz az ő kezében. Olyan, mint a szerszám vagy a fegyver, amivel véghez viszi, amit akar. Mi a sátán célja? Épp az ellenkezője annak, amit az igében olvasunk: Az, hogy Isten munkáit lerontsa. Isten munkája pedig az ő képmására alkotott ember. Ezt akarja a Sátán meg- illetve lerontani. És valljuk meg, sikerrel. Isten akarata az élet és annak kiteljesedése. A sátán akarata a halál és annak minden formában való kifejeződése. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáját lerontsa. Ez azonban ebben a világban, és az egyes emberi életben is csak részben tud megvalósulni. Feltétele ugyanis a hit. És nem mindenkié a hit. Sőt, keveseké. Négy erő hat egyszerre: Isten Igéje (az írott és a testté lett ige), a sátán és az ő démonainak hazugsága, az emberek egymás közötti kapcsolata (beszéd, cselekvés), és az egyes ember saját lelkéből feltörő vágyak és indulatok. Ezért van az, hogy senki sem tud folyamatosan és zavartalanul abban az állapotban lenni, amit így definiál az Újszövetség: Krisztusban. Aki őbenne marad, az nem vétkezik. Csakhogy az ember nem marad Krisztusban. Gyakran elsodorja az a másik áramlat, ami lehet érthető (emberek befolyása, a saját szívünk eltévelyedése) és lehet teljesen irracionális és megmagyarázhatatlan, amikor démonikus erők hatnak számunkra felfoghatatlan módon (öngyilkosság, drogok, háború). Mit ajánl föl Jézus? A mindenkori megtérés lehetőségét. Nagy dolog az első megtérés, az első bűnbánat és a kegyelem előszöri átélése. Csodálatos boldogság. Ezzel azonban nem mondhatjuk, hogy halleluja, akkor mostantól minden jó lesz. Nem lesz, mert ekkor kezdődik csak az igazi küzdelem, mert már tudja az ember, hogy mi a jó és annál inkább bántja a rossz. Jó Krisztussal lenni, csakhogy ez nem zavartalan és a hitből kiesünk gyakran. Azért mondja Luther nagyon helyesen a 95 tételben: „Amikor Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. Mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát, vagyis a mennyek országába való bemenetelig.”

„Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” → A teljes bejegyzés megtekintése