Kétféle hitetlenség van. Az egyik, amikor az ember semmit sem vár Istentől. Azt gondolja, hogy mindent a maga erejéből kell megvalósítania. Lényegében úgy gondolkodik, mintha nem volna Isten. A másik, amikor az ember mindent Istentől vár és azt gondolja, hogy a sült galamb majd a szájába repül. Mind a két magatartás egyfajta felfuvalkodottság. Az egyik esetben nem számolunk Istennel, a másikban pedig úgy véljük, hogy Istennek nincs más dolga, mint kiszolgálni az igényeinket.
A bűnbocsánattal is így lehetünk: Van, aki azt gondolja, hogy sosem elég Istennek amit mond, amit tesz, amit gondol, azaz egyáltalán nem felel meg, és sosem lehet elég jó. Akkor sem, ha a legapróbb törvényeket is igyekszik betartani. Állandóan lelki görcse van, mint egykor Luthernek, mert azt hiszi, hogy neki a Krisztus keresztje kevés, neki is hozzá kell tennie valamit. Van aztán olyan ember is, aki azt gondolja, hogy semmin nem kell változtatnia, nem kell megtérnie, jó úgy, ahogy van. Isten úgyis mindent elnéz, megbocsát. Ez is felfuvalkodottság.
A Reformáció a fenti ige igazságának újra felfedezése volt: Az igaz ember az ő hite által él.
Mit jelent ez?
Egyrészről azt, hogy komolyan veszem a gyarlóságomat, tudatában vagyok annak, hogy jóakaratom, igyekezetem mennyire elégtelen és nem tudok nem vétkezni. Másrészről mégsem esem kétségbe, hanem hiszem, hogy Isten szeret és megsegít a Jézus Krisztusért.
Akkor van egyensúlyban a lélek, ha mindkettő érvényre jut benne. Nincs tökéletes ember, de a tökéletlenség nem ad felmentést a komoly erőfeszítés alól, hogy törekedjünk a tökéletességre. Isten mondja Ábrahámnak: Járj előttem és légy tökéletes! Azaz mindenkor bízz bennem!
“Csak bízzunk tisztelendő úr, csak bízzunk! – mondták az egyszerű vasi parasztemberek egykor, szolgálatom kezdetén. Mennyi bölcsesség és alázat volt ebben a mondatban! Bízzunk akkor is, ha erősnek érezzük magunkat – gondoljunk arra, hogy Krisztus ereje által vagyunk erősek. És akkor is, ha gyengék és elesettek vagyunk, mert az Isten az erőtleneken megkönyörül. Tehát hitből éljünk! Akár erősnek, akár gyengének érezzük magunkat. Így az életünk nem lesz lelki hullámvasút. Nem rugaszkodunk el a földtől valami vallásos rajongásba, de nem is zuhanunk mélydepresszióba a kudarcaink miatt. Józanul fel tudjuk mérni, hogy mi az, amit nekünk kell tenni és mi az, amit bizalommal várhatunk Istentől. Úgy vélem egészséges evangélikus keresztyénségünk lényege rejlik ebben. Minden vallásos eltévelyedésnek az oka pedig, hogy nem hitből akarunk élni. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni.
