Hónap: 2023 október

Az Édenkert óta az ember bizalmatlan. Istennel szemben. A hit-hiány egészen odáig megy, hogy a Teremtő létét is megkérdőjelezi és mindenféle tudományos szamárságot hisz a saját eredetével kapcsolatban. Alapállás a hitetlenség, de nem mindegy, hogy milyen természetű, mert kétféle hitetlenség van: Az “úgysem” meg a “mégis”.

Azt mondják a nyelvtanulás fontos, és ez igaz is. Szavainkban érzéseink, gondolataink tükröződnek. Jézus mondja: A szív teljességéből szól a száj. Magyarul úgy mondjuk: Ami a szívemen, az a számon. Ez persze önmagában nem érdem. A szív telve lehet keserűséggel és káromkodással is. Lapulhat benne megvetés, harag, türelmetlenség. Ha pedig ezek ömlenek ki szavakként a szájon, akkor az aligha használ bárkinek is. Szavainknak ugyanis súlya van. Azoknak is, amiket nem gondolunk komolyan. Olyanok, mint a szabadjára eresztett madarak. Hogy hová repülnek és milyen célba érnek, azt gyakran szem elől tévesztjük. Jézus azt is mondta, hogy minden hiábavaló szóért, amit kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján. A modern világban valóságos szóáradat vesz körül minket. Szól a rádió, beszélnek a filmeken, az okostelefonon, a tik-tokon vagy az internet más csatornáin bárki megszólalhat és elmondhatja hihető vagy hihetetlen verzióját valamiről. A reklámok szüntelenül bombáznak minket, hogy rászedjenek valamire. A politikusok minden alkalmat megragadnak, hogy igazolják tetteiket az emberek előtt, és jó színben tüntessék fel magukat. Az iskolákban a tanárok folyamatosan beszélnek a gyerekekhez. Mindezt modern szóval kommunikációnak nevezzük. Kommunikáció az emberek nyelvén, a gyerekek nyelvén, más nemzetek nyelvén. De beszélünk-e Isten nyelvén? Egy nap kimondott szavai között mennyi hely jut annak, amit a Szent Szellem akarna mondani általunk? Isten gyermekeinek anyanyelve az, amire a Szent Szellem tanít. Nem beszélhetünk úgy, mint a világ. Annak hangzavarától függetlenül mindig bele kell szőnünk beszédünkbe az ige fonalát. Enélkül csak fecsegünk és rosszabbak leszünk a hitetleneknél. Dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak! Itt kezdődik a jó beszéd patakja, itt a forrása, a szívben. Jézus mondja: A ki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. (Jn 7, 38.) Ha Jézussal teljes a szív, akkor Ő a kimondott szavakban is tükröződni fog. Az Isten országának nyelvtana Jézustól tanulandó. A rossz szavak hatással vannak a környezetünkre. Az átkozódás vagy a hazugság átkot vonz. A jó szavak is hatással vannak. Ahogy az 1Pt 3,9-ben olvassuk: Ne fizessetek gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondjatok tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.Világformálók a szavak. Emberformálók is. Ha Krisztus beszéde lakik benned, akkor rád is igaz: Örök életnek beszéde van tenálad! Használd!

Ma választottam egy igét az előírt helyett. Azért, hogy kicsit rendezzük a gondolatainkat a világban zajló események összefüggésében.

Amikor Jézus új kapcsolati szintre emeli tanítványait, akkor abban a kölcsönösségre kerül a hangsúly. A barátságban nincs alá-fölérendeltség, hanem mellérendeltség van.

Én mindenkitől tudok tanulni – mondta egykori principálisom segédlelkész koromban. Kicsit megszégyenültem. A hatvanat jócskán elhagyta már amikor ezt a megállapítást tette, én pedig ifjúi oktalansággal azt gondoltam, hogy milyen sokat tudok. Majd én megtanítlak – mondjuk – hol jó szándékkal, hol fenyegetően. Két alapállás az élethez: tanítani vagy tanulni. Az egyik abból fakad, hogy én jobban tudom, a másik abból, amit igénk is mond: Mindenikünknek adatott… Időnek kell eltelnie, hogy az ember belássa ezt. Igen, sok mindent kaptam szellemiekben, lelkiekben, tehetségben Isten kegyelméből. Ezért hálás lehetek, de mennyivel érdekesebb arra rácsodálkozni, hogy mit kapott a másik ember, itt kimondottan a Krisztusban testvér, akit ugyancsak a Szent Szellem gazdagított. Ma már úgy látom én is, hogy nem az a legfontosabb, amit megoszthatok mással, hanem az, amit engedek megosztani magammal. Azzal gazdagodom, amit beengedek, amit elfogadok a másik emberből. Nyilván van ebben valami kölcsönösség, de a magam részéről mégis az elfogadás a fontos, nem pedig az adás. Ez alázatot követel és szelídséget, ami lényegében empátia. Jézus mondta: Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. De jó lenne ezt megtanulni és gyakorolni. Sokat hallgatni, keveset beszélni. Sokakat meghallgatni és jól megérteni. Erre rendeltettünk. Ezzel gyarapodik a Krisztus teste, ami az egyház, amelynek – a Szent Szellem révén – tagjai vagyunk. Egy test, mi pedig egymáshoz kapcsolódó tagok. Egymás – milyen jó magyar kifejezés ez. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek 1Pt 1,22. Egy mást kell szeretnem. Azt, aki más mint én. Magát szeretni született mindenki. Egy mást szeretni Krisztus tanít. Érdekes, hogy hogyan válogatta össze a tanítványait. Teljesen más hátterű, más műveltségű, más vérmérsékletű, más életfelfogású emberek voltak. Valami szándékosságot látok ebben. Tanulják egymást. Tanuljuk egymást mi is! Így gyarapodunk emberségben, noha ez isteni bölcsesség.

Az időzítés jézusi figyelemről tanúskodik. Nem véletlen az ott és az akkor. Amúgy minek ment volna Jézus Nainba?