Én mindenkitől tudok tanulni – mondta egykori principálisom segédlelkész koromban. Kicsit megszégyenültem. A hatvanat jócskán elhagyta már amikor ezt a megállapítást tette, én pedig ifjúi oktalansággal azt gondoltam, hogy milyen sokat tudok. Majd én megtanítlak – mondjuk – hol jó szándékkal, hol fenyegetően. Két alapállás az élethez: tanítani vagy tanulni. Az egyik abból fakad, hogy én jobban tudom, a másik abból, amit igénk is mond: Mindenikünknek adatott… Időnek kell eltelnie, hogy az ember belássa ezt. Igen, sok mindent kaptam szellemiekben, lelkiekben, tehetségben Isten kegyelméből. Ezért hálás lehetek, de mennyivel érdekesebb arra rácsodálkozni, hogy mit kapott a másik ember, itt kimondottan a Krisztusban testvér, akit ugyancsak a Szent Szellem gazdagított. Ma már úgy látom én is, hogy nem az a legfontosabb, amit megoszthatok mással, hanem az, amit engedek megosztani magammal. Azzal gazdagodom, amit beengedek, amit elfogadok a másik emberből. Nyilván van ebben valami kölcsönösség, de a magam részéről mégis az elfogadás a fontos, nem pedig az adás. Ez alázatot követel és szelídséget, ami lényegében empátia. Jézus mondta: Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. De jó lenne ezt megtanulni és gyakorolni. Sokat hallgatni, keveset beszélni. Sokakat meghallgatni és jól megérteni. Erre rendeltettünk. Ezzel gyarapodik a Krisztus teste, ami az egyház, amelynek – a Szent Szellem révén – tagjai vagyunk. Egy test, mi pedig egymáshoz kapcsolódó tagok. Egymás – milyen jó magyar kifejezés ez. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek 1Pt 1,22. Egy mást kell szeretnem. Azt, aki más mint én. Magát szeretni született mindenki. Egy mást szeretni Krisztus tanít. Érdekes, hogy hogyan válogatta össze a tanítványait. Teljesen más hátterű, más műveltségű, más vérmérsékletű, más életfelfogású emberek voltak. Valami szándékosságot látok ebben. Tanulják egymást. Tanuljuk egymást mi is! Így gyarapodunk emberségben, noha ez isteni bölcsesség.
Az emberi természettel összevetve a legnagyobb másság Jézus. Azért Ő mindenki tanítómestere.
