Nos hát vége. Tegnap átadtam utódomnak a hivatalt. 42 évig voltam evangélikus lelkész. Mától semmi sem kötelez vagy kényszerít arra, hogy prédikáljak vagy fejtegetéseket írjak bibliai szakaszokról. Előttem a hallgatás lehetősége. Ezt csak az tudja megbecsülni, akinek évtizedeken át, vasárnapról vasárnapra kötelessége volt Isten nevében megszólalni. Ez persze nézőpont kérdése. Van, aki ebben lelte örömét és exhibicionista módon élvezte a helyzetet. Küldetéstudattal telve nem is tudná abbahagyni a beszédet. Én nem így éltem meg és nem így vagyok ezzel. Minden prédikációmra, szolgálatomra úgy készültem, mintha az lenne az első randi 
Dehát végül is – jó esetben – minden papi megszólalást az Örökkévalóval való személyes találkozás és megbeszélés előz meg. Az pedig ugyebár mindig meglepetés, nóvum. Ő ugyanis elég gazdag ahhoz, hogy ne ismételje önmagát. Persze nekem nem mindig jött össze a dolog. Tétovaságom, értetlenségem, szorongásaim, ügyetlenségem, dekoncentráltságom miatt sokszor eltoltam és nem úgy, vagy nem azt mondtam, amit kellett volna. Ezen nincs mit szépíteni, legfeljebb szégyenkezni lehet miatta. Az ige szolgálata a Szent Szellemnek, Isten Lelkének való teljes kiszolgáltatottság. Aki nem akar a Lélektől tanulni, az tanítani sem fog soha. Az ember azonban zsigeri félelmet érez a kiszolgáltatottságtól. Isten kezének érintésére elbújunk, mint a riadt kis állat a ketrec sarkába, pedig Ő csak játszani akar velünk, vidám viháncolásra, felszabadultságra hív. Nem szertelenségre, hanem az ő szabályai szerinti játékra. A páros játék jellemzője, hogy akkor élvezetes, ha mindkét fél kellő teret ad a másiknak és nem magára koncentrál. Az Élő Isten mellett ezt tanulni izgalmas dolog. Több, mit izgalmas. Veszélyes. Ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lesz. (Jakab levele 3,1) Próbáltam a fentiekben leírni, hogy mi is az egyházi beszéddel az igazi probléma. Isten nevében megszólalni, emberi oldalról nézve mission impossible (lehetetlen küldetés). Aki ezt nem így érzi, az alapjánál téveszti el a dolgot, és soha nem élheti át annak a csodáját, hogy Ő mégis lehetségessé teszi a lehetetlent. Időnként. Kedve szerint. Szabad akaratából. Tulajdonképpen ezért nem kellene vasárnapi munkaköri feladattá degradálni a prédikációt. Ezzel ugyanis csak ártunk. Magunknak és a hallgatóknak egyaránt. Nem jó – ami manapság szinte mindig arcul üt – hogy az igehirdetés önmaga karikatúrájává vált. Végtelenített lemezként forog, ugynazt a dallamot ismételve unalomig. Üres garat, nem őröl magot. Összefoglalva: Szerintem az egyháznak, és az egyház képviselőinek meg kellene engedniük maguknak a hallgatás luxusát. Hátha akkor az Isten is szóhoz jutna.
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint. Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. 1Kor 12,4-11.
Pál apostol részletgazdag képet fest az első gyülekezetek lelki gazdagságáról. Isten Szellemének megnyilvánulásaiban volt részük. Feltűnő a különbség a mai gyülekezetekével összevetve az akkori helyzetet. Akkor a Szent Lélek ajándéka nem korlátozódott egyvalakire, hanem szétoszlott a gyülekezet tagjai között. Kiben-kiben másképp működött, jól megkülönböztethető módon. A sokféle szolgálat sok embert mozgatott. Isteni erővel végezték. Nem választották, ajándékul kapták a készségeket, amelyeket ebből kifolyólag nem is rangsoroltak. Egymás mellé rendeződtek. Nem volt hierarchia, nem is lehetett a dolog természetéből adódóan. Pál ezt az egymás mellé rendelődést erőteljesen hangsúlyozza.
„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint. Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. 1Kor 12,4-11.” A teljes bejegyzés megtekintéseÍgy szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! Jer 1, 4kk.
A kiválasztottság megtiszteltetés. Isten munkatársának lenni jó. A kiválasztottság nem az emberen múlik. Sokan szeretnének kitűnni, de Isten már az anyaméhben választ. Ez megváltoztathatatlan. Nem az ember milyenségén múlik, hiszen Isten tesz olyanná, amilyenné akar.
„Így szólt hozzám az ÚR igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! Jer 1, 4kk.” A teljes bejegyzés megtekintéseJézus így szólt: Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? (Mt 7, 15-16)
Jézus óva int attól, hogy bárkire hallgassunk, aki Istenre hivatkozik, vagy az ő nevében lép fel. A történelem során sokan hivatkoztak arra, hogy amit tesznek vagy mondanak az azért helyes, mert isteni tekintély áll mögötte. A különféle keresztény felekezetek képmutató képviselői már sokakat megtévesztettek manipulatív viselkedésükkel. Miközben Jézusra hivatkoztak, narcisztikus önimádat, pénzsóvárság, irgalmatlanság, a lelkiismeret hiánya mutatkozott bennük. Ez a jelenség – ahogy Jézus előre megmondta – végig kísértette és ma is kísérti a keresztyénséget. Veszélye abban rejlik, hogy belülről erodálja a közösséget és hiteltelenné teszi az igazságot. Minél rejtettebben jelentkezik, annál veszélyesebb. Népszerű prédikátorok, jó svádájú püspökök, karizmatikus(nak tűnő) pásztorok külső megnyilvánulásai mögött beteges személyiség húzódhat meg, amit nehéz tetten érni. A gyülekezeti vezető szerep mágnesként vonzza a túl nagy egóval rendelkező embereket, akik gyerekkori mellőzöttségüket, traumáikat túlkompenzálják. Így lesznek önjelölt próféták. Mivel az egyház gyűjtőtégelyévé vált az ilyen embereknek, nagy a zűrzavar. Jézus szerint akár csodákat is tesznek. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket (Mt 7, 22-23) János levelében pedig így olvassuk: Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. (1Jn 4, 1)
„Jézus így szólt: Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? (Mt 7, 15-16)” A teljes bejegyzés megtekintéseÉs zúgolódott Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában: Bár meghaltunk volna az Úr keze által Égyiptomban, mikor a húsos fazék mellett ültünk, amikor jól lakhattunk kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mindnyájunkat halálra éheztessetek. És szólt az Úr Mózesnek: Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, mondd meg nekik: Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én az Úr vagyok Istenetek.
2Mózes 16, 2kk
Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. (1Kor 10, 11) A példa itt azt jelenti, hogy amit Izrael történetében átél az immanens (látható, anyagi) világban, azt átéli a mindenkori hívő ember is a maga életútján a lelki érése, fejlődése során az istenkapcsolatában.
„És zúgolódott Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában: Bár meghaltunk volna az Úr keze által Égyiptomban, mikor a húsos fazék mellett ültünk, amikor jól lakhattunk kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mindnyájunkat halálra éheztessetek. És szólt az Úr Mózesnek: Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, mondd meg nekik: Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én az Úr vagyok Istenetek.” A teljes bejegyzés megtekintéseMondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted. Máté 5, 20kk
„Mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.” A teljes bejegyzés megtekintéseÉs mondta az Örökkévaló Ávromnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok. És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy. (Lech löchá Az ősatyák története – 1Móz 12,1-2)
Kihívás. Ennek a magyar szónak két jelentése is van. Egyik, hogy elmenni valahonnan valakinek a hívására. A másik, hogy szembenézni valamilyen nehézséggel, ami próbára teszi az ember hitét, bátorságát, erejét.
„És mondta az Örökkévaló Ávromnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok. És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy. (Lech löchá Az ősatyák története – 1Móz 12,1-2)” A teljes bejegyzés megtekintéseAmint látták József bátyjai, hogy az ő atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk. Üzenetet küldtek azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:17Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. József pedig sírt. Majd azt mondta: Ne féljetek: talán Isten vagyok én? Gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy sokak életét megtartsa. És vigasztalta őket és szívükre beszélt. 1Móz 50,15kk
Ez a kis történet pillanatkép az emberi természetről és az isteni kegyelemről.
„Amint látták József bátyjai, hogy az ő atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk. Üzenetet küldtek azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:17Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. József pedig sírt. Majd azt mondta: Ne féljetek: talán Isten vagyok én? Gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy sokak életét megtartsa. És vigasztalta őket és szívükre beszélt. 1Móz 50,15kk” A teljes bejegyzés megtekintéseAmikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: „Az Úr útja nem igazságos.” Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek! Ezékiel 18,26-32.
Új szívet adj, Uram, énnekem! Énekeltük egy régi ébredési énekben. Valóban itt van a megoldás az életváltozásra. Bár azt gondolnánk, hogy a cselekedeteinket kell hozzáigazítani Isten törvényéhez, de idővel arra a belátásra jutunk, hogy a szív megváltozása nélkül a cselekedetek nem lesznek “teljesek” Isten előtt. Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy – nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.(Jel 3,1-2) Miért? Mert látszat cselekedetek. Az ember mozdulhat parancsra, magára erőltethet egy bizonyos életformát. Önfegyelem által, és tudatos – amúgy felvett – magatartás révén mutathat olyan képet, mint azonosulna a hívő gondolkodással és élettel. Ez azonban a szív megváltozása nélkül csak képmutatás marad, és nem lehet kedves Isten előtt. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. (Jakab 3, 15)
„Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: „Az Úr útja nem igazságos.” Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek! Ezékiel 18,26-32.” A teljes bejegyzés megtekintéseJézus példázata: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a fogyatékkal élőket, a sántákat és a vakokat! Lk 14, 16-21.
Van egy különlegessége a keresztyén hitnek, ami a többi vallásra nem jellemző. Ez a választás szükségszerűsége. A vallások istenei az embertől vak engedelmességet, feltétlen behódolást követelnek. Ellenmondást nem tűrő hatalommal uralkodnak, ahogy az el is várható egy mindenható, örökkévaló istentől. Ezekben a vallásokban az ember tahetetlen, passzív elszenvedője az isteni akaratnak.
„Jézus példázata: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a fogyatékkal élőket, a sántákat és a vakokat! Lk 14, 16-21.” A teljes bejegyzés megtekintése