A “világ” szó ebben az igében elsősorban nem a teremtett világot jelenti, hanem az emberi természetet. Egyfajta gondolkodási és cselekvési mintát, ami érvényre akar jutni.
„Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött – a mi hitünk. (1Jn 5,4)” A teljes bejegyzés megtekintéseAmikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről. Mk 16,1-8.
A feltámadással kapcsolatos első érzés nem a boldog bizonyosság, hanem a kétség és félelem. Márk őszintén ír erről. A később kiformálódott teológia még nincs sehol. Igazából senki sem számított erre. Az asszonyok kijöttek a sírboltból és elfutottak. Nem tudták mit gondoljanak arról, amit láttak, még kevésbé, hogy mit mondjanak a többieknek. Egyetlen kérdés töltötte be szívüket és gondolatukat: Most mi lesz? Amikor a történet hitelességét vizsgáljuk, ezt is figyelembe kell vennünk. Jézus feltámadása olyan esemény volt, amiben először épp azok kételkedtek, akik egykor vele közvetlen kapcsolatban voltak. Nem magától értetődő, hogy utóbb azt hirdették ország-világ előtt, amit először maguk sem hittek el. Ma sincs ez másképp. A feltámadással kapcsolatban az ember első reakciója nem a hit, hanem a kétség. A Feltámadottal találkozni pedig ebből kifolyólag fantazmagóriának tűnik. Emiatt van az, hogy a ma embere – bár többnyire ismeri a húsvéti történetet – mind gondolkodását, mind életvitelét tekintve megreked a Húsvét előtti állapotban, mintha Jézus nem támadt volna fel.
„Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről. Mk 16,1-8.” A teljes bejegyzés megtekintéseAhogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Lk 23,26-31.
Csak Lukács evangélista emlékezik meg arról, hogy Jézus szól a keresztúton őt kísérőkhöz. Ma álljunk azok közé, akik elkísérik Jézust ezen az úton. Talán mi is hajlunk az együttérzésre, siratjuk azt, akit ártatlanul ítéltek halálra, hiszen ki ne indulna meg az emberi szenvedés láttán? Az egyházban hagyomány volt, hogy Nagypéntek gyásznap. Az oltárterítő fekete színe is erre utal. Meghal, aki szeretett minket, és akit mi is megszerettünk. Szeretett Megváltónk halála pedig sírásra indít, könnyeket fakaszt. Így olvassuk: Jajgattak és sírtak miatta.
„Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Lk 23,26-31.” A teljes bejegyzés megtekintéseAmikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá. Márk 11,1-3.
Amikor egy bibliai szakaszt olvasunk, mindig az kérdés: hogyan alkalmazhatjuk azt praktikusan, a gyakorlatban, a magunk életére nézve. Ezt a szövegrészt kiemeltem a közvetlen összefüggéséből és csak néhány szaváról szeretnék ma beszélni: “Az Úrnak van szüksége rá.” Kérdezzük meg tehát mit jelent ez ránk vonatkozóan? Szép dolog, hogy virágvasárnap Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe, de még szebb, ha királyként vonulhat be a mi életünkbe. A történet szerint Jézus bejelenti igényét a szamárra. Ha királyként fogadjuk, akkor bejelenti igényét ránk is.
„Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá. Márk 11,1-3.” A teljes bejegyzés megtekintéseTusakodjatok a hitért, mely a szenteknek egyszer s mindenkorra adatott! Júdás levele 1,3.
Az eredeti görög kifejezés (ἐπαγωνίζεσθαι – epagónidzeszthai) az agónia szóból képzett ige. Így fordíthatnánk: haláltusáját vivja. A “szentek” szó pedig itt az egyházat jelenti. Amikor az egyházra és különféle megnyilvánulásaira tekintek, gondolataimban kirajzolódik ez a szó: agónia. A szakszerű meghatározása a fizikai tünetegyüttesnek: A haldokló szervezet utolsó küzdelme, amelyre légzési nehézségek, fájdalom, izomgörcsök, keringési zavarok, eszméletvesztés vagy tudatzavar jellemző.
„Tusakodjatok a hitért, mely a szenteknek egyszer s mindenkorra adatott! Júdás levele 1,3.” A teljes bejegyzés megtekintéseDe amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. Galata 4,29.
A vallás kétféle. Ez a kettő pedig feszültségben áll. A test szerinti üldözi a (Szent) Lélek szerintit. Kain Ábelt, Ézsau Jákóbot, testvérei Józsefet, a lázadozók, a pusztai vándorlás alatt Mózest, Saul Dávidot, Hananjá álpróféta Jeremiást, a főpapok és írástudók Jézust, a pápa Luthert, Kollonich Lipót egykori bécsújhelyi püspök a gályarabságra ítélt prédikátorokat. A protestáns ortodoxia az (ana)baptistákat. A bürokratikus egyház a laikus ébredési mozgalmakat. A lelkes lelketlenek a Szent Lélekkel megáldottakat.
„De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. Galata 4,29.” A teljes bejegyzés megtekintéseAmikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, száraz, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. Tüstént elsiet, és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt.” Lk 11, 24-26.
A tisztátalan lélek nem jókedvében távozik. Nála nagyobb hatalom űzi ki. Jézus kárhoztatja zsidó kortársait, akik ugyan szeretnének megszabadulni, megtisztulni, de őt mégsem fogadják be, így szívük üresen marad. Mindazáltal ez az intő beszéd nekünk is szól.
„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, száraz, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. Tüstént elsiet, és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt.” Lk 11, 24-26.” A teljes bejegyzés megtekintéseEmlékezzél meg Uram irgalmasságodról és kegyelmedről, mert örökkévalóságtól fogva valók. Szemeim szüntelenül az Úrra néznek, mert ő fogja kitépni lábam hálóját. Szívem bánatai megsokasodtak, szorongásaimból húzz ki engem. Lásd meg nyomorúságomat és fáradtságomat, és viseld minden bűnömet. 25. zsoltár 6. 15-18. (saját fordítás)
Vannak olyan dolgok, amik csak Istenben vannak. Örökkévalóságtól fogva valóságok, mert Ő maga örökkévaló. Ezek az irgalmasság és a kegyelem. Hajlamosak vagyunk Istenről torzképet alkotni. Ez amiatt van, mert úgy képzeljük el őt, mint egy embert. Mégpedig magunkhoz hasonló embert. Aki irgalom nélkül ítélkezik, aki tud kegyetlen lenni haragjában, aki előtt senki meg nem állhat. Sokan ilyen istenképet hordoznak – tudva vagy öntudatlanul – a szívükben. Prédikálnak is róla, hogy ezzel félelmet keltsenek Isten iránt másokban. Az Ószövetségben találkozunk ugyan ilyen vélekedéssel, de ott is azt kell látnunk, hogy amikor Isten haragszik, akkor azt mindig követi az irgalom és a kegyelem. Minden Isten-kapcsolatnak az a végső célja, hiszen Isten maga az irgalmasság és kegyelem. Erről Jézus világosan beszél, sőt személyében ilyen Istennel találkozunk.
„Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról és kegyelmedről, mert örökkévalóságtól fogva valók. Szemeim szüntelenül az Úrra néznek, mert ő fogja kitépni lábam hálóját. Szívem bánatai megsokasodtak, szorongásaimból húzz ki engem. Lásd meg nyomorúságomat és fáradtságomat, és viseld minden bűnömet. 25. zsoltár 6. 15-18. (saját fordítás)” A teljes bejegyzés megtekintéseLévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. (Zsid 4, 14-16.)
Böjt 1. vasárnap igehirdetésének témája a kísértés.
„Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. (Zsid 4, 14-16.)” A teljes bejegyzés megtekintése