A teremtett világ egy csodálatos, ujjongó dallam, ami Istenről szól. A modern fizika állítja, hogy a világ valamilyen rezgés. Mi ezt leginkább egy hanghoz hasonlíthatnánk, vagy inkább sok hang egybecsengő harmóniájához. A csillagok sokaságától kezdve a gyermek mosolyáig. A végtelen tengertől a hópehely csodájáig, (nincs két egyforma!) minden az Örökkévalót dicsőíti. Minden létezőt átjár a tökéletesség öröme. Ma, amikor az édesanyákat köszöntjük ámulunk az anyaság csodáján is, a magzat világrajöttén, az anyai szeretet páratlanságán. Ha nyitott szemmel, és még inkább nyitott szívvel járunk a világban ráhangolódhatunk arra a gyönyörű dallamra, Ahogy a Jelenések könyve írja: a Mózes és a Bárány énekére, és részévé lehetünk mindazoknak, amik/akik dicsőítik az Urat. Feledve mindazt, ami diszharmonikus, hamis. Megremeg a szívünk a gyönyörűségtől megsejtve Isten nagyságát és jóságát. Gyarlóságunkban leginkább a zene és az ének révén tudjuk kifejezni csodálatunkat. Ma Cantate vasárnapja van: Énekeljetek az Úrnak!
Szót kell ejtenünk azonban arról is, hogy az ember és a világ, az ember és Isten kapcsolatában nem minden harmonikus. Jócskán vegyül a közös dallamba hamis akkord, diszharmónia az ember romlottsága és a mögötte lopakodó árnyék, a Gonosz tevékenységének folytán. Lehet, hogy egy napon ez okozza majd vesztét mindannak ami gyönyörű és borítja gyászba azt, ami most derű és viruló élet. De a zsoltár azt ígéri, hogy eljön, eljön (az Úr), hogy igazság legyen a földön, ne hamisság (diszharmónia). Ez az ígéret kezd valósulni Húsvét hajnalán, a Feltámadott Jézus Krisztusban. Ő az új teremtés első zsengéje, mint ahogy a fagy után az első virág a tavasz hírnöke. Ígérete szerint eljön majd (újra). Az ő igazságossága törvényével ad új ritmust az emberi szív dobbanásának, új éneket ad a szánkba; a mi Istenünknek dicséretét, mert ránk ragyogtatja minden rosszat legyőző szeretetének fényét. Hit által már most is valami részünk lehet benne.
2026. május 3.
