Amikor pedig közeledett megfeszítésének ideje, eltökélte magát, hogy felmegy Jeruzsálembe és angyalokat küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be őt, tekintettel arra, hogy Jeruzsálembe ment. Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket? De Jézus feléjük fordult és megdorgálta őket. Lk 9, 51kk
Fonák helyzetet teremt, amikor az ember meg akarja védeni az Istent. A történet szerint Jézust. A főpap a zsidók Istenét akarja megvédeni és elvakultságában megfeszíti az Isten fiát. Utóbb az egyház lép hálátlan szerepbe, amikor hatalmi pozícióból üldözni kezdi Jézus vélt ellenségeit. Keresztesháború, inkvizíció, ellenreformáció, evangéliumi keresztyénség üldözése. Szellemi küzdelem a felvilágosodás ellen. Háborúk Istenért és Isten nevében. Mert hát ugye Istent, Jézust meg kell védeni, az őt ért méltatlanságot meg kell torolni. Pláne ha magunkat azonosítjuk Isten ügyével! Akkor ölt csak legvadabb formát ez a dolog. Lásd terrorbombázások – tűz az égből. Holocaust – elégő áldozatok. Állítólag keresztény emberek vitték véghez ezeket a szörnyűségeket. Ma is ott van az egyházi és világi hatalom hátsó gondolat-szobájában, hogy Jézust meg kell védeni. Mert méltatlanul bánnak vele az ateisták, a kommunisták, a melegek, a más vallásúak, egyáltalán mindazok, akik nem “fogadják be”. Az bosszúszomjas emberi indulat pedig könnyen formálódik szellemi vagy fizikai erőszakká. Átjárhatja a politikát, az oktatást, a hitéletet, jogos haragra hivatkozva, de voltaképpen ugyanazt a hibát elkövetve, mint a töténetbeli tanítványok.
Bár angyalokat küldött maga előtt, mégis elutasították. Jézus ezt nem vette a szívére. Mondhatta volna a tanítványoknak: Lesz még rosszabb is. Eltökélten megy Istentől rendelt sorsa elébe. Készül a halálra, holott választhatna mást is. Maradhatna békén Kapernaumban, halászgathatna a tanítványokkal. Senkit sem érdekelne. De nem ez az Isten útja. Abból nem lenne megváltó szenvedés és feltámadás. “Szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött.” (1Pt 2,21.) Megölték, és ő hagyta. “Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg.” Ézs 53,7. A tanítványoknak sokat kellett változniuk Nagypéntekig és azután. Vajon mi változtunk-e az életünk során jézusi formára.
Mit mondunk, amikor méltatlanul bánnak velünk? Amikor a legjobbat akarjuk, szeretettel , talán még önfeláldozóan is, de ajtót mutatnak nekünk. Tudnánk-e Jézust követni, alázattal elviselve a szóbeli, esetleg fizikai bántalmazást? Nem átkozódva, nem követelve kiigazítást vagy elégtételt… Nem leskelődik-e ördögpofa a keresztény máz mögött? Nagy kérdés!
(Kép szövegének fordítása: A vallás elutasítja a konfliktust. Erőszak a vallás nevében; erőszak a vallás ellen.)
Csepel, 2023. január 23.
Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Mt 5,13.
Az első kérdés, ami eszembe jut: Nem én vagyok-e a megízetlenült só?
Tudok-e jó ízt adni mások életének illetve érzem-e még az Istentől jövő élet jó ízét? A megízetlenült só az enerváltságot és közönyösséget jelenti. Az első befelé irányul, az ember saját lelkében okoz rothadást, a másik kifelé, és mások életére nézve veszélyes.
Jézus olyan embereknek mondja ezt a példázatot, akik már megízlelték a vele való életet, de menet közben valami félrecsúszott, megakadt. Tehát nem a világnak mondja, hanem a benne hívők szűk körének. Jézus szava szerint ha a benne hívő élete elveszíti a hasznosságát, akkor annak megszégyenülés és megvetettség a vége. Van-e innen visszaút? Emberi ítélet szerint; nincs. Kidobják, eltapossák, trágyadombra valónak tekintik. Az emberi ítélkezésben csak lezárt dolgok vannak. Egyik ember a másiknak bírája. Nincs kegyelem.
Jézusnál azonban úgy hiszem, és úgy tapasztaltam, hogy van. Első lépésként mindig kibillent a befelé fordulásból és a közönyből. A bűneink következményei kijózanítóak.
Mire józanítanak?
Egyrészt arra, hogy ne csodálkozzunk az emberek álnokságán és kegyetlenségén, de a magunk romlottságán se, hanem vigyük mindezt Jézus elé. Akkor nem fogunk elcsüggedni, hanem remény ébred bennünk, mert a megváltás másra is, ránk is érvényes, ha megvalljuk bűneinket.
Másrészt arra is józanít, hogy bármilyenek vagyunk, szeret az Isten és mi is szerethetünk másokat. Így rángat ki minket Jézus az enerváltságból és közönyösségből. Fájdalmas, de javunkra szolgáló beavatkozás. A megízetlenült só állapota a lelki halál állapota. Ide is visszaeshet a hívő? Igen. Ám lehet imádkozni ilyenkor a 23. zsoltárt imádságként: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. Újszövetségi párhuzamos igéje ennek: Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad! Zsid 12,6. Javunkra teszi, hogy el ne vesszünk örökre.
Csepel, 2023. január 8.
Gazda! Te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad a Szentlélek által Dávid atyánknak, a te szolgádnak szájával: Miért ágaskodnak a népek, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. Mert a te szent fiad, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy végrehajtják mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent fiad, Jézus neve által. Apcsel 4, 24-30.
Az esztendő kapujában előre nézünk és azt kérdezzük: Mit hoz majd ez az esztendő? Nem jóslatszerűen, de nagy vonalakban felrajzolja ez az ige a történések vázlatát.
A háttér: Még mindig áll a teremtés, amelynek gazdája az Isten. Az ember bármilyen nagyra tartja magát csak intézője a Teremtőnek.
Mit intéz? Teljesíti-e a Gazda óhaját? A Szent Lélek már Dávid szája által kijelentette, hogy nem. Azt látjuk, hogy népek és nemzetek indulnak saját terveik megvalósítására. Mint a csatába vágtató, megvadult lovak. Nincs józanság és nincs megfontolása az Úr akaratának. Bármire jutnak hiábavalókká lesznek. Lényegében Jézus ellen irányul mindez, ahogy egykor Jeruzsálemben úgy most az egész világon. Ős ellenségek is összefognak, mint volt Heródes és Pilátus, hogy Jézus uralmát megtagadják, hogy ők uralkodhassanak az emberek felett. Pénzzel, fegyverrel, ravaszsággal és hazugsággal. A világban jézustalanítás folyik.
Ahogyan azonban régen, úgy előttünk álló évben is, végső kimenetelében Isten előre elrendelt akarata valósul majd meg. A kereszt által. Kétféle kereszt van. Az egyik Jézus vállán, ami megváltást ígér annak, aki hisz és a másik az ember vállán, amit vinnie kell alázattal és türelemmel. Ez utóbbi is szent, mert Isten közelében tart, imádságban.
Ezekben az összefüggésekben fogalmazódnak meg kéréseink.
Add meg szolgáidnak: Teljes bátorsággal hirdessék igédet.
Nyújtsd ki a kezedet gyógyításra!
Történjenek jelek és csodák Jézus neve által! Ezeket szeretnénk az eljövendőben. Ne maradjon a világ és ne maradjunk Jézus nélkül! Megígérte: Veletek leszek minden napon a világ végezetéig.
Csepel, 2023. január 1.
Az esztendő kapujában előre nézünk és azt kérdezzük: Mit hoz majd ez az esztendő? Nem jóslatszerűen, de nagy vonalakban felrajzolja ez az ige a történések vázlatát. A háttér: Még mindig áll a teremtés, amelynek gazdája az Isten. Az ember bármilyen nagyra tartja magát csak intézője a Teremtőnek. Mit intéz? Teljesíti-e a Gazda óhaját?…
