Fonák helyzetet teremt, amikor az ember meg akarja védeni az Istent. A történet szerint Jézust. A főpap a zsidók Istenét akarja megvédeni és elvakultságában megfeszíti az Isten fiát. Utóbb az egyház lép hálátlan szerepbe, amikor hatalmi pozícióból üldözni kezdi Jézus vélt ellenségeit. Keresztesháború, inkvizíció, ellenreformáció, evangéliumi keresztyénség üldözése. Szellemi küzdelem a felvilágosodás ellen. Háborúk Istenért és Isten nevében. Mert hát ugye Istent, Jézust meg kell védeni, az őt ért méltatlanságot meg kell torolni. Pláne ha magunkat azonosítjuk Isten ügyével! Akkor ölt csak legvadabb formát ez a dolog. Lásd terrorbombázások – tűz az égből. Holocaust – elégő áldozatok. Állítólag keresztény emberek vitték véghez ezeket a szörnyűségeket. Ma is ott van az egyházi és világi hatalom hátsó gondolat-szobájában, hogy Jézust meg kell védeni. Mert méltatlanul bánnak vele az ateisták, a kommunisták, a melegek, a más vallásúak, egyáltalán mindazok, akik nem “fogadják be”. Az bosszúszomjas emberi indulat pedig könnyen formálódik szellemi vagy fizikai erőszakká. Átjárhatja a politikát, az oktatást, a hitéletet, jogos haragra hivatkozva, de voltaképpen ugyanazt a hibát elkövetve, mint a töténetbeli tanítványok.
Bár angyalokat küldött maga előtt, mégis elutasították. Jézus ezt nem vette a szívére. Mondhatta volna a tanítványoknak: Lesz még rosszabb is. Eltökélten megy Istentől rendelt sorsa elébe. Készül a halálra, holott választhatna mást is. Maradhatna békén Kapernaumban, halászgathatna a tanítványokkal. Senkit sem érdekelne. De nem ez az Isten útja. Abból nem lenne megváltó szenvedés és feltámadás. “Szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött.” (1Pt 2,21.) Megölték, és ő hagyta. “Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg.” Ézs 53,7. A tanítványoknak sokat kellett változniuk Nagypéntekig és azután. Vajon mi változtunk-e az életünk során jézusi formára.
Mit mondunk, amikor méltatlanul bánnak velünk? Amikor a legjobbat akarjuk, szeretettel , talán még önfeláldozóan is, de ajtót mutatnak nekünk. Tudnánk-e Jézust követni, alázattal elviselve a szóbeli, esetleg fizikai bántalmazást? Nem átkozódva, nem követelve kiigazítást vagy elégtételt… Nem leskelődik-e ördögpofa a keresztény máz mögött? Nagy kérdés!
(Kép szövegének fordítása: A vallás elutasítja a konfliktust. Erőszak a vallás nevében; erőszak a vallás ellen.)
Csepel, 2023. január 23.
