Igehirdetés

Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, mindennap dúsan vigadozván.Volt egy Lázár nevű koldus is, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kívánt volna megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak a gazdag asztaláról, de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Meghalt a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemették. És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És kiáltott: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrődöm e lángban. Ábrahám így felelt: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok átmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Mondta pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Ábrahám azonban azt modta: Van Mózesük és prófétáik; hallgassanak azokra. Az pedig azt mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

Lk 16,19-31.

Vegyük szemügyre, hogy mi ennek a példázatnak a tanulsága? Elsősorban azt kell megértenünk, hogy a gazdag nem a gazdagsága miatt jut nyomorúságra, a szegény pedig nem szegénysége miatt nyer vígasztalást. A gazdagságnak és a szegénységnek is megvan a kísértése. A gazdagságnak az, hogy az ember a birtoklás tudatában elveszíti a józan eszét. Úgy véli, hogy a szerzés, a felhalmozás élete értelme és célja. Mindeközben elfeledkezik Istenről és irgalmatlan lesz embertársához. A szeretet már nem Isten, vagy a felebarát felé fordul, hanem a pénz varázsa kioltja. A mammon nyűgözi le, és ez végzetesen eltorzítja a személyiségét. Megrontja az életet. A világ mindig ilyen volt. Azért írja Pál : Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal. (1Tim 6,10)

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, mindennap dúsan vigadozván.Volt egy Lázár nevű koldus is, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kívánt volna megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak a gazdag asztaláról, de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Meghalt a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemették. És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És kiáltott: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrődöm e lángban. Ábrahám így felelt: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok átmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Mondta pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Ábrahám azonban azt modta: Van Mózesük és prófétáik; hallgassanak azokra. Az pedig azt mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” → A teljes bejegyzés megtekintése
Igehirdetés

Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van, és bennetek marad.

Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.

„Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja, és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van, és bennetek marad.” → A teljes bejegyzés megtekintése
Igehirdetés

Mindennek a vége pedig közeleg. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást figyelmesen, mert a szeretet befedi a bűnök sokaságát. Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek. Aki beszél, Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen 1Pt 4,7-11.

A keresztyén élet célirányos. Szem előtt tartja azt, amit egyébként a világi ember – struccpolitikával, fejét a homokba dugva – szüntelen feledni akar: Mindennek a vége pedig közeleg. Madách, Az ember tragédiája befejező jelenetében Ádám is így kiált fel keserűen: „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” Jézus Krisztus azonban minket felszólít és felvértez arra, hogy a véget ne feledni akarjuk, hanem tartsuk napirenden, sőt vegyük tekintetbe, hogy közelít. Nem valami vallásos pesszimizmus ez, nem is az életöröm tagadása, hanem az Isten igéjében gyökerező realista gondolkodás. Nem kell ettől félni, nem is kell rajta megütközni, hanem inkább bátran gyakorolni. „Mindennek a vége pedig közel van.”

„Mindennek a vége pedig közeleg. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást figyelmesen, mert a szeretet befedi a bűnök sokaságát. Legyetek egymás iránt vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek. Aki beszél, Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen 1Pt 4,7-11.” → A teljes bejegyzés megtekintése
Igehirdetés

Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. Jn16, 26-27.

Imádságunk teljesülésének föltétele Jézus szeretete és isteni tekintélyének elismerése. Mindezen feltételeknek nem elhatározásunkból felelhetünk meg. Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, csak a Szent Szellem által. (1Kor 12,3.) Jézus iránti szeretetünk sem lehet érzelmi fellobbanás. Tisztázódnia kell, hogy kik vagyunk és ki ő nekünk? A feltámadás után háromszor is megkérdezi Pétertől, hogy szereti-e őt? Mert Péter nincs tisztában önmagával, de nincs tisztában azzal sem, hogy ki neki Jézus. A Jézus iránti szeretet nem lelkesedés, hanem annak felismerése, hogy mennyire kegyelmére szorulunk. Akkor szeretjük őt, ha látjuk a keresztet, és a kereszt fényében/árnyékában önmagunkat. Csak a kereszt látása indít valóságos szeretetre Jézus iránt. Mi – Péterhez hasonlóan – gyáva tagadók vagyunk, akik a saját szempontjaink és elképzelésünk szerint formálnánk megváltásunkat. Próbálnánk Annak megfelelni, akit Istenként „tisztelünk”. Jézus azonban helyreteszi ezt a dolgot: Nem tudsz megfelelni, ne is akarj, nincs is rá szükség. Amire szükség van, azt már ő megtette a Golgotán. Azt nem kell és nem is lehet megfejelni, csak elfogadni. Fölösleges mentegetni magunkat. Senki sem méltó, nem is lesz soha. Csak a kereszt révén lehetünk, vagyunk Isten fiai/lányai. Teljes a bűnbocsánat. A Jézus iránti szeretet, a kereszt ragyogása a szívünkben. (Luther-rózsa!) Az Úr Jézus feltétlen szeretete indít feltétlen bizalomra. A magunk méltatlanságának maradéktalan elismerése pedig megnyitja az ajtót az isteni erők életünkbe fogadására és az azzal való élésre. Ezért az imádság nem annak szavakba öntése, amit a magunk vagy mások számára kívánatosnak tartunk, hanem az imádság állapotába való kerülésünk. Nem az imádság, hanem az imádkozó a kérés teljesülésének a föltétele: „mivel ti szerettek engem”. A kereszt ránk érvényességét a Szent Szellem pecsételi meg. A (Szent) Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünknek arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Róma 8,16) Akiben megvan ez a bizonyságtétel, az kér – kétkedéstől mentesen – Istentől. A Lélek által valljuk/nevezzük Úrnak Jézust és hívjuk segítségül az Ő nevét, amely névre meghajol minden térd; mennyeieké, földieké és föld alatt valóké egyaránt. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére (Filippi 2,10-11) Törekedjetek tehát arra, hogy imádság állapotába kerüljetek! Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját szüntelen! Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívük, akik keresik az Urat. (Zsoltárok 105, 4. 3.)

„Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. Jn16, 26-27.” → A teljes bejegyzés megtekintése