Jézus példázata: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a fogyatékkal élőket, a sántákat és a vakokat! Lk 14, 16-21.

Van egy különlegessége a keresztyén hitnek, ami a többi vallásra nem jellemző. Ez a választás szükségszerűsége. A vallások istenei az embertől vak engedelmességet, feltétlen behódolást követelnek. Ellenmondást nem tűrő hatalommal uralkodnak, ahogy az el is várható egy mindenható, örökkévaló istentől. Ezekben a vallásokban az ember tahetetlen, passzív elszenvedője az isteni akaratnak.

A mi Istenünk nem ilyen. Kezdetben, és aztán később is választás elé állítja, döntésre hívja az embert. Első alkalommal az édenkerti történetben. Szakít-e az asszony a jó és gonosz tudásának fájáról, vagy nem? A férfi elfogadja-e a felkínált gyümölcsöt vagy nem? Kainnak – mielőtt rátámadna testvérére – azt mondja Isten: Bár a bűn rád leselkedik, de te uralkodhatsz rajta. Döntsd el, hogy megteszed, vagy nem! Ézsaunak választania kell egy tál étel és elsőszülöttsége között. Mit választasz – kérdi őt voltaképpen Isten – ígéreteimet, vagy egy tál lencsét? Józsefnek választania kell, hogy egy előkelő egyiptomi nő szeretője lesz – ennek minden előnyével – vagy börtön, esetleg halál vár rá. Mózes így szól Izráel népéhez Moáb földjén: Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod! (5Móz 30,19) Józsué: Ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. (Józs 24,22)

Jézus is választás elé állítja a későbbi tanítványokat, amikor azt mondja: Kövess engem! A halász Simonnak, vagy a vámszedő Lévinek döntenie kell. A gazdag ifjúnak is választania kell Jézus és a vagyona között. Jézus így szól a szorgoskodó Mártához: Mária a jó részt választotta, ami nem vétetik el tőle. A fenti példázat is a választásról szól. Mit választanak a megszólítottak? A menyegzőt, vagy elfoglaltságukat? A király társaságát, vagy a maguk jelentéktelenségét?

Figyeljünk fel azonban arra, hogy amikor Isten az embert választás elé állítja, akkor nem csak belecsöppenünk egy helyzetbe, hanem megszólítottak leszünk. Igazából a megszólítás ad lehetőséget a választásra. A példázatbeliek is először meghívót kaptak. Ide kívánkozik Jézus szava: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek. (Jn 15,16) A választás szó magában rejti azt a szót, hogy válasz. Mit válaszolsz a mindenható Úrnak, ha meghallod szavát? Ő ugyanis megengedi, hogy válassz. A Cselekedetek könyvében és az apostolok leveleiben gyakori szófordulat, hogy a gyülekezet tagjai választottak, kiválasztottak. Ennek viszont az volt az előzménye, hogy ők is választottak. Jézus mellett tették le a voksukat.