Megkülönböztetett szeretettel, megkülönböztetett figyelemmel fordulunk azok felé, akik fontosak nekünk.
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek. Jer 1, 5.” A teljes bejegyzés megtekintéseAnnakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. Róma 9, 16.
A református gimnázium, ahova lányom szeptembertől járni fog ezt az igét választotta az iskola pólóinak feliratául. Érdekes választás, érdekes mottó. Mit jelent?
„Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. Róma 9, 16.” A teljes bejegyzés megtekintéseÍmé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.
Kétféle hitetlenség van. Az egyik, amikor az ember semmit sem vár Istentől. Azt gondolja, hogy mindent a maga erejéből kell megvalósítania. Lényegében úgy gondolkodik, mintha nem volna Isten. A másik, amikor az ember mindent Istentől vár és azt gondolja, hogy a sült galamb majd a szájába repül. Mind a két magatartás egyfajta felfuvalkodottság. Az egyik esetben nem számolunk Istennel, a másikban pedig úgy véljük, hogy Istennek nincs más dolga, mint kiszolgálni az igényeinket.
„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.” A teljes bejegyzés megtekintéseÍmé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.
Kétféle hitetlenség van. Az egyik, amikor az ember semmit sem vár Istentől. Azt gondolja, hogy mindent a maga erejéből kell megvalósítania. Lényegében úgy gondolkodik, mintha nem volna Isten. A másik, amikor az ember mindent Istentől vár és azt gondolja, hogy a sült galamb majd a szájába repül. Mind a két magatartás egyfajta felfuvalkodottság. Az egyik esetben nem számolunk Istennel, a másikban pedig úgy véljük, hogy Istennek nincs más dolga, mint kiszolgálni az igényeinket.
„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.” A teljes bejegyzés megtekintéseAki csekélységekben hamisan jár el, az semmilyen dologban sem járhat el igaz módon. Ha tehát a mulandó világ dolgaiban nem jártatok el helyesen, az örökkévalókat ki bízná rátok? Lk 16, 10.11.
Megajándékozottak vagyunk. Az élettel és az örökélettel. Az élet azért a miénk, mert Isten lelket adott nekünk és szellemet (személyiséget), a fogantatás pillanatában. Az örökélet pedig Krisztusért lett a miénk, akiben hiszünk és ahogy az apostol mondja: Hit által örökéletetek van. A születés által jutunk erre az életre, az újjászületés által pedig az örökéletre. A születés testi, az újjászületés szellemi. A testi megelőzi a szellemit, de a szellemi fontosabb, értékesebb, mert a testi ideigvaló a szellemi pedig örökkévaló.
„Aki csekélységekben hamisan jár el, az semmilyen dologban sem járhat el igaz módon. Ha tehát a mulandó világ dolgaiban nem jártatok el helyesen, az örökkévalókat ki bízná rátok? Lk 16, 10.11.” A teljes bejegyzés megtekintése