Kicsit berzenkedünk ez ellen az ige ellen. Gyakran gondolok arra, hogy mennyi jót tudnék tenni másokkal, ha gazdag lennék. Ugyanakkor arra nem gondolok, hogy a gazdagság mennyi rosszat tenne velem. Látom ugyanis, hogy akik gazdagok, azok általában nem tesznek jót senkivel. Fölényesek és bántóan viselkednek, szívtelenek. Gyakran helytelenül mérik fel, hogy mi válik javukra. Gyermekeik pedig többnyire rossz útra tévednek. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy túlbecsülöm a saját akaraterőmet, önfegyelmemet, hogy én ellent tudnék állni azoknak a kísértéseknek, amik a gazdagsággal együtt járnak. Úgy sejtem, hogy Isten ajándéka az övéinek, hogy nem engedi őket gazdagsághoz jutni. Jézus, mikor imádkozni tanít, csak a mindennapi kenyeret említi. Mindennapi függőségünk a kegyelemtől, mindennapi hitet kíván az Örökkévaló gondoskodásában. Felfelé emeli a tekintetünket a földiekről. Hit nélkül a kevés aggodalommal töltene el, a sok pedig könnyen feledtetné velünk, hogy kitől függünk.
„Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 1Tim 6,9.” A teljes bejegyzés megtekintéseMert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten lelke lakik bennetek. Róma 8,5kk.
Könnyű félreérteni ezt az igét, ha nem vesszük figyelembe az eredeti görög kifejezéseket, amelyeket Pál apostol egykor használt. Nem az emberi természet két oldaláról van ugyanis szó, amikor test-lélek kapcsolatát vizsgálja. A használt “lélek” szó itt Isten lelkére vonatkozik kizárólagosan. Görögben nem pszüché – ami az ember lelkét jelenti, hanem pneuma – ami Isten lelkét jelenti. Nem az emberi test-lélek kettősségéről van tehát szó, hanem isteni természet és emberi természet kettősségéről, sőt szembenállásáról. Az emberi lélek a test láthatatlan része. Ugyanolyan egységben azzal mint a szemünk vagy a lábunk. Elválaszthatatlanul. Ha a lélek különválik a testtől, az már gond. Ám épp azért, mert ilyen szerves egységet alkot az emberi lélek a testtel, az irányít mindent. Gondolat, érzés, akarat mind a lélek inspirációja, amit a fizikai test csak végrehajt, annak megfelelően cselekszik. Az emberi léleknek tehát kulcsszerepe van személyes életünk alakításában. Pál apostol azonban rámutat, hogy ha ez nem változik meg gyökeresen, akkor a halálba masírozunk. Mármint a kárhozatba. Az emberi lélek, a pszüché ugyanis a bűn által megrontott, Isten akaratával szembeforduló, még jó szándékában is célt tévesztő. Helyesen tartja a mondás: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten lelke lakik bennetek. Róma 8,5kk.” A teljes bejegyzés megtekintése
