Kicsit berzenkedünk ez ellen az ige ellen. Gyakran gondolok arra, hogy mennyi jót tudnék tenni másokkal, ha gazdag lennék. Ugyanakkor arra nem gondolok, hogy a gazdagság mennyi rosszat tenne velem. Látom ugyanis, hogy akik gazdagok, azok általában nem tesznek jót senkivel. Fölényesek és bántóan viselkednek, szívtelenek. Gyakran helytelenül mérik fel, hogy mi válik javukra. Gyermekeik pedig többnyire rossz útra tévednek. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy túlbecsülöm a saját akaraterőmet, önfegyelmemet, hogy én ellent tudnék állni azoknak a kísértéseknek, amik a gazdagsággal együtt járnak. Úgy sejtem, hogy Isten ajándéka az övéinek, hogy nem engedi őket gazdagsághoz jutni. Jézus, mikor imádkozni tanít, csak a mindennapi kenyeret említi. Mindennapi függőségünk a kegyelemtől, mindennapi hitet kíván az Örökkévaló gondoskodásában. Felfelé emeli a tekintetünket a földiekről. Hit nélkül a kevés aggodalommal töltene el, a sok pedig könnyen feledtetné velünk, hogy kitől függünk.
“A csalást és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illő eledellel. Hogy eltelve, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig elszegényedvén ne lopjak, és ne átkozzam az én Istenem nevét.” Péld 30,8-9. “Fiatal voltam, most már öreg vagyok, de nem láttam az igazat elhagyatva, sem magzatát kenyeret koldulni.” Zsoltárok 37, 25.
A történelem tanúsága szerint Jézus egyháza a felismerhetetlenségig eltorzult, vakvágányra futott, amikor gazdagságra tett szert. Manapság is megfigyelhetjük, hogy az egyház élete látszattá silányodik, ha az éppen regnáló hatalom pénzeli. És persze akkor is, ha mint némely szekta, maga lesz gazdasági vállalkozássá. Jézus azt mondta: “Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Ez a mondás három Evangéliumban is benne van. Jól megjegyezték. Utóbb azonban elfelejtették.
Persze ki lehet cselezni az útmutatást azzal, hogy voltaképpen mi számít gazdagságnak, de az efféle ügyeskedés csak tetézi a bajt.
Szóval ne szomorkodjunk, ha szerényen kell élnünk, mert az is csak annak a jele, hogy Isten szeret minket és nem hagy meggazdagodni, nehogy a világ kárhozatába essünk. (1Kor 11,32.)
