Az időzítés jézusi figyelemről tanúskodik. Nem véletlen az ott és az akkor. Amúgy minek ment volna Jézus Nainba?
A tények: Özvegy édesanya. Egyetlen fiát temeti. A koporsót nagy sokaság követi. Sok az együttérző, de erre nincsen vígasztalás.
Bárki mondaná – Ne sírj! – rosszul csengene. Itt bizony csak sírnivaló van.
Jézus azért mondja, mert van hatalma fordítani a helyzeten. Csak neki. Megváltoztathatja a megváltoztathatatlant. Így már van értelme mondani: Ne sírj! Ahol Jézus cselekszik, ott abba lehet hagyni a sírást. Azt olvassuk, hogy “megszánta”. Nyilván minden halál fájdalmas veszteség és minden gyász együttérzésre indít. Ebben az esetben azonban a szíveket vizsgáló Isten indult szánalomra. Tudjuk, hogy a halálunk órája Isten kezében van. Elrendelt dolog. Isten azonban -indokolt esetben – változtathat a döntésén. Pusztán könyörületből. Bizonyára sok özvegyasszony volt Izraelben. Bizonyára volt jónéhány, aki egyetlen fiát veszítette el. Mégsem támasztott fel mást Jézus csak a naini özvegy fiát. A miértre hiába keressük a választ. Isten meggondolta magát. Módot adott a feltámasztásra. A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, azokat cselekszi a Fiú. Jn 5,19.
Mit érthetünk meg ebből? Jézus személy szerint dönt arról, hogy kinek mikor lép be az életébe. A már eldőlt dolgok is megváltozhatnak a kegyelem által. Jézus az Úr, az ő számára nincsen lehetetlen.
Lényegében a megváltás is ezt jelenti. Ami rossz, jóra fordul a megtérés által. Isten (fel)figyel az emberre, aki őt keresi. Az angyalok örülnek. Egy élet megváltozik. Fordul a kocka. Megváltozik a megváltoztathatatlan. A bűnös igazzá lesz, kegyelemből.
