Megkülönböztetett szeretettel, megkülönböztetett figyelemmel fordulunk azok felé, akik fontosak nekünk.
Isten megkülönböztet. Ezt jelenti a “kádós” – héber szent. Megszentelni, azt jelenti: megkülönböztetni.
Mit jelent ez?
Személyességet. Jézus: Ismerem juhaimat és ők is ismernek engem.
Mit nem jelent? Érdekből fakadó egyenlőtlenséget. Isten a jogosság, igazságosság. Ő nem kivételez, hanem megkülönböztet.
Amikor Isten alkot, valamire alkot. Megalkottalak az anyaméhben: Mire? Helyesen mondja a magyar nyelv: Mi végre? A magad boldogítására, a mások boldogítására, örömre, bánatra, jóságra, gonoszságra? Predesztinálva vagyunk valamire? Igen. De nem ezekre, hanem a Jézussal való közösségre. Minden embert, akit megformál a Teremtő, erre alkot. Arra, hogy Jézus Krisztushoz megtérjen, őt urának elfogadja és Istennel szellemi közösségbe kerüljön. Ez az élet célja, értelme. Minden más csak járulékos. A járulékos dolgok pedig olyan minőségűek, olyan előjelűek az életben, hogy ez a Krisztussal való közösség létrejön-e, kiteljesedik-e?
A megszentelés (héber: kádós) nem csak megkülönböztetést jelent, hanem elválasztást, leválasztást is. Isten népe elválasztott azoktól, akik nem Isten népe. Nem mindenkié a hit, nem mindenki Krisztusé. Ez nyilvánvaló. A Szent Szellem végzi ezt az elválasztást. A gyermekkeresztség erre emlékezetet most és majd egy életen át. Isten szeretete, kegyelme megelőző szeretet. Az igénk is így kezdődik: “Mielőtt”. Az elválasztást a tudatosodó ember részéről követnie kell a választásnak, elköteleződésnek. A vízkeresztséget követnie kell a szent lélek keresztségnek. Vagy egy időben történik, ha valaki felnőttként bemerítkezik. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket – mondja Jézus. De azt is mondja: Kövess engem! Egymásba kapcsolódik Isten elválasztó kegyelme és a mi válaszunk, választásunk.
