Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: „Az Úr útja nem igazságos.” Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek! Ezékiel 18,26-32.

Új szívet adj, Uram, énnekem! Énekeltük egy régi ébredési énekben. Valóban itt van a megoldás az életváltozásra. Bár azt gondolnánk, hogy a cselekedeteinket kell hozzáigazítani Isten törvényéhez, de idővel arra a belátásra jutunk, hogy a szív megváltozása nélkül a cselekedetek nem lesznek “teljesek” Isten előtt. Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy – nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.(Jel 3,1-2) Miért? Mert látszat cselekedetek. Az ember mozdulhat parancsra, magára erőltethet egy bizonyos életformát. Önfegyelem által, és tudatos – amúgy felvett – magatartás révén mutathat olyan képet, mint azonosulna a hívő gondolkodással és élettel. Ez azonban a szív megváltozása nélkül csak képmutatás marad, és nem lehet kedves Isten előtt. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. (Jakab 3, 15)

Szükség néktek újonnan születnetek! – mondja Jézus. (Jn 3,7) Azaz új szívet kell kapnunk, a Szent Lélek, a szent Szellem által. Az új ember Isten szerint (újonnan-)teremtetik szentségben és igazságban. Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívükbe írom be (Jer 31,33) – az Ószövetségben Pünkösd ígérete. Szerezzetek tehát magatoknak új szívet és új lelket! – így szól az ige. Élet-halál kérdése ez. Megkérdezhetjük persze, hogy amikor életről és halálról szól az ige, akkor ez földi életünk minőségére – boldogulásunkra (boldogságunkra) – vonatkozik-e ez vagy örökéletünkre , üdvösségünkre? De vajon elválasztható-e a kettő? Aligha. Az élet élet, és a halál halál. Immanens és transzcendens horizonton egyaránt.

Isten szeretet (1János 4, 16). Ez azt jelenti, hogy ő életpárti. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. (Ezékiel 33, 11) Jézus erre hív, ezt teszi lehetővé számunkra megváltó szenvedésével és halálával, feltámadásának erejével. Senki sincs – bármilyen is legyen – aki ki volna rekesztve ebből a kegyelemből. Ő mondta: Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jön; és azt, aki hozzám jön, semmiképpen meg nem vetem. (János 6, 34) És: Minden(ki)t nékem adott az én Atyám. (Máté 11, 27. Lukács 10, 22) Bárki kaphat tehát új szívet. Ez az Evangélium. Jó hír nekünk és a világnak.