Ma jubilate vasárnapja van az óegyházi liturgia szerint. Ez a szó azt jelenti: Örüljetek! Hogyan? Minek? Talán helyesebb volna úgy tenni föl a kérdést: Kinek? Az igazi öröm forrása ugyanis nem annak mikéntjében van. Nem is dolgokban, hanem egy másik emberben.
A modern ember azt keresi hogyan szerezzen örömöt magának. Erre ösztönzi a sok reklám, a szórakozás végtelen kínálata. Ahogy egy ifjúsági énekben énekeltük: Eladó már minden, örömöd mégsincsen. A fogyasztói társadalom a birtoklásban véli megtalálni az örömöt. Ha meg tudod venni, amit magadnak tulajdonul szeretnél – hirdeti – akkor lesz örömöd. Tévutak ezek, amik kiégéshez, kiábrándultsághoz, életuntsághoz vezetnek. Pedig az öröm nem elérhetetlen délibáb. Itt van a kezünk ügyében, ha jól keressük. Hát hol keressük? Hol találjuk? Igen egyszerű a felelet: Ha jót teszel valakivel és ha azt éled át, hogy valaki jót tesz veled. Önzetlenül, szeretetből. Ritkán történik ez, és igazából ezért olyan nagy az öröm-deficit az életünkben. Nem rég valaki jót tett velem. A fent leírt módon, önzetlenül, szeretetből, és ez nagyon jót tett nekem. El is csodálkoztam rajta és elgondolkoztam, hogy mikor történt velem ilyen utoljára. Azt ugye természetesnek veszik, hogy én jót tegyek, mondhatni ez a dolgom. Ám milyen nagy csoda, ha valaki velem tesz jót, nekem tesz jót. És ez utóbbi mondattal kicsit eljátszanék. Miért tesz jót nekem, ha valaki jót tesz velem? Hát azért, mert annak lélektisztító ereje van. Ha ugyanis csodálkozó öröm és hála költözik a szívbe, akkor onnan eltakarodik minden rossz kívánása. Keserűség, csalódottság, elégedetlenség, önteltség, harag egy csapásra eloszlik, mint a sötét felleg, amit szerteűz a napsugár. A jótétemény által jobbá lesz az ember.
Victor Hugó Nyomorultak c. regényének főhőse, Jean Valjean, szabadulása után éhesen vándorol az országban, de sehol sem kap munkát, mert a törvény kötelezi rá, hogy kérdésre felfedje fegyenc múltját. Úgy tűnik, nincs számára más út, csak a már valaha megkezdett bűnözői élet. Digne városának püspöke, Myriel megvendégeli őt egy éjszakára. Jean Valjean még az éjjel ellopja a püspök ezüst evőeszközeit és eltűnik, de a hatóságok elfogják és visszahurcolják a püspökhöz, aki azonban azt hazudja, hogy önként adta neki az evőeszközöket, ráadásként két ezüst gyertyatartóját is a volt fegyencnek ajándékozza, így megmentve őt a visszaesőknek járó gályarabságtól. Ezután Jean Valjean egy kisfiútól ellopja a kétfrankos pénzérméjét. Tettén azonban megrendül, visszaemlékezve a püspök jóságára. Megtér, elhatározza hogy életét a jó cselekedeteknek szenteli.
Pál apostol arra hívja fel a figyelmét a galáciai gyülekezetnek, hogy a “hitünk cselédeivel” különösképpen is tegyenek jót. Szó szerint a hit házanépéről van szó, a hívő testvérről, akinek jótéteményét természetesnek veszik, de nem biztos, hogy arra is figyelnek, hogy vele jót tegyenek, szívébe örömöt lopjanak. Az örömöt kézről kézre adjuk egymásnak, és úgy is kapjuk, egymástól.
Luther vezette be a reformáció idején a “consolatio fratrum” fogalmát ami szó szerint testvéri vigasztalást jelent. De nem akármilyet, hanem a bűnök bocsánatának négy szem közti hirdetését, és a feloldozásban az új élet lehetőségét. A jót tevésünk is ilyen. Szeretetünk jele Isten, Krisztusban nekünk adott szeretetének tükre. A belőle fakadó öröm pedig lelket gyógyító erő.
