A Jézushoz való kegyelmi visszatérés (nem emberi produkció) egyben igazodást is eredményez a jézusi életformához. Sokan vallják magukat kereszténynek, de azt kell lássuk, hogy a jézusi természet nem jellemző rájuk.
Miről is van itt szó? A bántás elviseléséről. Mégpedig csendben. Ahogyan Jézus sem viszonozta a gyalázást, megszégyenítést, méltatlan bánásódot, úgy kell a tanítványnak is. Erről lehet megismerni az Isten gyermekeit. Mit kezdjünk a méltatlan bántással, ami minket ér? Ki szolgáltat nekünk igazságot, ha megrágalmaznak, megrövidítenek, félrelöknek, csúnya szavakkal illetnek, megaláznak? Lehet olyat, hogy nem fordulunk igazságszolgáltatásért emberekhez, hanem rábízzuk a dolgot Arra, aki igazságosan ítél. (23/b) Tegyük pedig ezt ne kárörvendően, hanem tudva, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Tűrésünk lehet megtérésre hívó szó. Ha csendben, béketűréssel elviseljük a bántást, lemondunk az egyébként jogos felháborodásról, akkor teret adunk Isten igazság(szolgáltatás)ának. Ha erőszakkal, akár verbális, akár fizikai erőszakkal szembefordulunk a gonoszsággal, akkor mi is gonosszá leszünk. Erőt vesz rajtunk az indulati bűn. Mi pedig meghaltunk a bűnnek, hogy az igazságnak éljünk. Nem a magunk igazságának, hanem Isten igazságának. Isten igazsága pedig a kereszt, a Jézusra tekintő bűnbocsánat. Ezért mondta Jézus: Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is! (Mt 5,39.) Ha valaki jobb felől üt arcon, akkor azt nyilván a kézfejével, úgymond visszakézből teszi. Ez nem egyszerű bántás, hanem megalázás is. Mégis fordulj felé! Ne fordulj el tőle! – mondja az Úr. Más helyen arról beszél, hogy nem hogy hétszer, de még hetvenszer hétszer is meg kell bocsátani. (Mt 18,21.) Ez nem ismétlődést jelent, hanem a tanítvány alapmagatartása. Ha éhezik, aki téged gyűlöl: adj enni neki kenyeret; és ha szomjazik: adj neki inni vizet. Mert eleven szenet (égő parazsat) gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked. (Péld 25, 21-22) Ezt Pál apostol is szó szerint idézi a Róma 12,20-ban. Reményik Sándor írta egyik versében (Mért hallgatott el Végvári? 1933.) : Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá lenni. Akkor nem leszünk tévelygő juhok, ha lelkünk Pásztorára és Felvigyázójára hallgatunk, azaz ha bántanak, hallgatunk. Nehéz lecke ez, ami ellen a test és vér, de a józan ész is lázad. Ám akiket Isten Lelke – nem a test és vér vagy a józan ész – vezérel, AZOK Istennek fiai/lányai. Ha pedig tűrésünk hiábavalónak bizonyul és bántóink szíve meg nem enyhül irántunk, sőt végleg kemény marad, álljon itt a másik páli ige: Magatokért bosszút ne álljatok szeretteim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. (Róma 12, 19)
