Egyéb kategória Archívum

Jézus a mi főpapunk – közbenjárónk – az Örökkévaló előtt. Szükségünk van közbenjáróra. Olyasvalakire, aki szót emel értünk. Jót mond rólunk és mindent javunkra magyaráz. Az emberek a bűnt elítélik, a bűnöst megszégyenítik, megbüntetését követelik. Adható-e kegyelem a bűnös számára? A kegyelemnek kétféle hatása lehet. Az egyik, hogy a bűnös úgy véli büntetlenül vétkezhet. A másik, hogy magába száll és többé nem vétkezik. Kétségtelen, hogy a kegyelemnek van kockázata. Jézus azonban vállalta ezt a kockázatot. Sőt, azt is vállalta, hogy ha a bűnös megkeményíti a szívét és nem akar megtérni, akkor meghal érte, elszenvedve a bűn büntetését. Ez pedig az egész emberiségre érvényes, mert nincs aki nem vétkezett. “Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvükkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik.” (Róma 3, 10-17.) Az emberek szigorúan elítélik a bűnt. A másét. A magukét nem. Jézus azonban különbséget tesz a bűnös és a bűne között. Tény, hogy egy országot sem lehet az evangéliummal kormányozni, mert az emberek a kegyelemben a gyengeség jelét látják, és nem tartják igazságosnak. Isten országában azonban más törvény van. Lehetséges a közbenjárás, a kegyelem, amit nem azért kapunk, mert megérdemeljük. A kegyelemnek már csak ilyen a természete. Keresztény ember épp ezért nem követelheti, vérre szomjazva, a bűnösök megbüntetését. Inkább közbenjár értük imádsággal, jóakarattal.

→ A teljes bejegyzés megtekintése