Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam… 2Tim 4,7.
Vannak emberek, akik futva élnek. Józsit is ilyennek ismertem. Mindig sietett, dolga volt, csinált valamit. Többnyire másokért. Mindent megtett, túl a köteles részen, hogy segítsen.
Odaadás? Önzetlenség? Szerintem kinevetne, ha ilyen fogalmakkal dobálóznék.
Inkább azt mondom: hilaritás. Jó kedv. Mosoly, ha nehéz is éppen. Derűvel, reménnyel hozzáállni mindenhez, mindenkihez. Ugyanakkor komolysággal. Hiszen a humor a legkomolyabb dolog a világon. Futva élt, de sokakat magával ragadó személyiség volt. Futását elvégezte. Célba ért, mint mindazok, akik abban teljesednek ki, hogy adnak.
A hitet megtartottam… Nem nagyon beszélgettünk hit-kérdésekről. Azt hiszem, őt elsősorban nem a kérdések érdekelték, hanem a válaszok. A válaszok pedig a hétköznapok történései. Jók, rosszak. Vidámak, borúsak. Ilyen hétköznapi történés a halál is. Isten irgalmas. Nem tudtam volna őt elképzelni hónapokig vagy évekig ágyhoz kötötten. Az ő aktivitásával ? Nem. Az élet szeretete formálta őt úgy, hogy a szeretetet élte. Pál apostol azt mondta, hogy nem múlik el. A szeretet. A lélek végül feloldódik az örök szeretetben: Istenben.
