Amikor Jézus új kapcsolati szintre emeli tanítványait, akkor abban a kölcsönösségre kerül a hangsúly. A barátságban nincs alá-fölérendeltség, hanem mellérendeltség van.
Az ember hajlamos szolgalelkűen tekinteni Istenre. A szolga és ura között egyfajta érdekszövetség van. Mindketten nyújtanak valamit a másiknak. A szolga a munkáját, az ura a bérét. A szolgalelkű ember Istenre is úgy tekint, mint akitől elvárható a szolgálat fejében a megfelelő jutalmazás, míg a szolgálat elmaradása miatt jogos a büntetés.
Nagy kérdés, hogy Isten rászorul-e egyáltalán az ember szolgálatára? Úgy vélem ez az egyik legnagyobb tévedésünk. Sokkal inkább úgy van, hogy Istentől jön minden, mi magunk is csak általa létezünk és nem mi adunk neki, hanem mindent ő ad.
Jézus ezt próbálja helyretenni a tanítványok fejében, amikor barátainak nevezi őket. Mivel az ember – mint már mondtam – nem önálló entitás (csak Isten akaratából létezik, mint az egész univerzum), ezért Jézus gesztusa egészen példátlan jelentőségű. A teremtő és teremtmény közötti mérhetetlen szakadékot egyetlen szóval hidalja át: Barátság. Kölcsönösség, szabad elhatározásból. Leszel a barátom? – kérdi a király a koldust. Megtisztelsz vele. – mondja a koldus. Már ha elfogadja. Hiszen a barátság elköteleződés. Abban már nincsen érdek, csak elfogadás, szeretet, segítőkészség, ha kell önfeláldozás. Amikor Jézus barátságába hív minket, vajon tudjuk-e, szeretnénk-e ezeket vállalni? Szolgának lenni sokkal egyszerűbb. Ott munkaköri kötelességek vannak. Isten azonban nem akar tudni ilyen kapcsolatról velünk. Csak barátságról.
Emlékezetem szerint Jézus még két alkalommal használja hangsúlyosan ezt a szót. Az egyik alkalommal azt mondja: Barátaim! Ne féljetek azoktól, akik csak a testet ölik meg és mást nem tehetnek. Ezzel utal arra, hogy adódhat olyan helyzet, amikor a létfenntartásnál is van fontosabb. Jól tudták ezt a mártírok, akik Jézushoz való ragaszkodásukért életükkel fizettek. A másik esetben Jézus Judásnak mondja a Getsemáné kertben: Barátom! Hát ezért jöttél? Itt már nincs kölcsönösség. Júdás meggondolta magát. A szolgalelkűség mellett döntött, meg is kapta a kialkudott bért azoktól, akiknek szolgálatába állt. Utóbb azonban rájött, hogy hibázott. Jézus barátsága többet ért mindennél, és azt későn értette meg. Vajon mi időben megértjük-e?
