Isten uralmának kihirdetése ellenkezést vált ki. Régen és ma. Miért? Azért, mert az ember a maga ura akar lenni és nem ismer el más uralmat maga fölött. Igaz, hogy emiatt boldogtalan és másokat is magával ránt, ám ebből nem vonja le a tanulságot. Igaz, hogy emiatt zsarnokok és mögöttük lapuló démoni hatalmak uralják az életét, de az ember ezt sem bánja, csak ne kelljen Istennek alárendelni magát. Igaz, hogy emiatt mindenféle megkötözöttsége lesz: ital, kábítószer, aberrációk, pénz és hatalom és ki tudja még mi minden, de ez sem győzi meg arról, hogy Isten uralma alá kellene hajtania magát. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy az ember minden mást inkább akar, mint Isten uralmát az életében. Olyan ez, mintha valaki szándékosan választaná a rabságot a szabadság helyett.
Jézus szerint a vallásgyakorló emberek is így gondolkodnak. Az igében megszólított Jeruzsálem a vallásgyakorló emberek városa volt. Égtek az áldozatok a templom oltárán, zengett a zsoltár, felolvastak a szent iratokból, dobtak a perselybe, imára emelték a kezüket – csak éppen Isten uralmát nem akarták elismerni. Aki arra ösztönözte őket, lett légyen bár próféta, vagy maga az Isten Fia, azt megölték.
Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat? – mondja Jézus. De ti nem akartátok. Mit akarunk?
Ez a legfontosabb kérdés. Isten uralma alatt élni szabadon, vagy emberek és dolgok szolgaságában, hátunkon a Sátán ostorával? A jó akarását azonban csak Jézus hívhatja elő bennünk Szent Lelke által, magunktól nem leszünk hatékonyak.
Jézus Krisztus Úr! – vallották az első keresztyének. Ez a szó, hogy ‘úr’ mégsem volt rossz ízű, hanem nagyon is jó. Azt jelentette, hogy a rossz uralma alól kikerülhet az ember és a jó uralma alatt élhet. A halál útjáról az élet útjára léphet. Most már csak az a kérdés, hogy mitől félünk jobban: Krisztus uralma alatt élni vagy Krisztustól függetlenül élni? Utóbbi óhatatlanul kiüresedett életet, pusztaságot jelent. Az ember lelke a belső háza, a temploma. Ez lesz elhagyottá. Sok kiüresedett lélekkel lehet manapság találkozni.
Tudjuk-e mondani Jézusnak: Áldott vagy te Urunk, hogy jössz hozzánk és birtokba veszel minket, kiragadva életünket a sötétségből Isten világosságára!
