Mit jelent az, hogy megfedd? Életünk alakulása, eseményei mögött joggal feltételezzük a mindenható Isten keze munkáját. Ez a kéz sok ajándékot és áldást tartogat, ám időnként ránk is nehezedik. Miért? Általában akkor történik ez, amikor irányváltásra volna szükségünk, lelki fejlődésünk megrekedt vagy el sem kezdődött. Istennek pedig gondja van az övéire. Felrázza őket a kábulatból, önelégültségből, hamis biztonságérzetből. Megpróbálja átállítani életünk váltóját.
Az ember jelleme nem változik magától. Jóakaratból még nem született személyiségfejlődés. A nehézségek és rosszra forduló helyzetek kényszerítik ki a változást. Mintegy kipréselik az emberből azt, amire magától nem hajlandó. A mélységből kiáltok hozzád! – mondja a zsoltáros. (Zsolt 130,1.) Máshonnan meg nem kiáltok, mert minek kiabálna az, akinek jó dolga van?
Isten tehát időről-időre mélységbe taszít. Oda, ahonnan már csak fölfelé tudunk nézni. Nem szíve szerint teszi ezt, hanem azért, hogy el ne vesszünk. (Jer sir. 3,33.)
Milyen mélységbe? Testibe, mint a betegség, öregség, szegénység, erőszak, háború, igazságtalanság. És lelkibe, mint a kísértésben való elbukás, megkötöző szenvedélyek, különféle bűnök, reménytelenség, hitetlenség, és az ezzel járó szorongás, kilátástalanság, depresszió.
Nem véletlenül történnek ezek. Nem is pusztán az ember rossz döntéseinek következményei, hanem Isten feddései. Ha valaki rádöbben erre, az megújulhat, megtérhet.
Azt mondja az ige, hogy boldog az az ember, akit Isten megfedd. Miért boldog? Azért, mert reményteljes helyzetben van, a megtérés küszöbén. A ránehezedő nyomás alatt az Úr felé fordulhat. Ez pedig mindig egy jó fordulata az életnek. Ami rosszra fordult, mégis javára válhat. Ahogy az ószövetségi Ezékiás király mondja: Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! (Ézs 38,17.
Sajnos annak is van esélye, hogy az ember, nyomorúságában nem keresi, hanem elátkozza Istent. Ezért zárul így az ige: A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
