Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk Csonka Lászlóné, Vámosi Mária Magdolnától, a szeretett hitvestől, édesanyától és nagymamától, aki 1948. március 6-án, Csepelen született.
Szüleivel Szigetszentmiklósra költöztek és általános iskolai éveit a József Attila Általános Iskolában töltötte. Középiskolai tanulmányait Budapest XXI. kerületében a Jedlik Ányos Gimnáziumban végezte 1962-től 1966-ig. 1969 júliusában Szegeden az Állami Védőnőképző Iskolában szerezte meg védőnői oklevelét, melyet 1985-ben Budapesten az Egészségügyi Főiskola Védőnői karán szerzett diplomával egészített ki. 1969 novemberétől Szigetszentmiklóson dolgozott nyugdíjazásáig. Szegedről imádott hivatásának oklevelével és egész élete párjával, Csonka Lászlóval együtt tért haza. 1970-ben kötöttek házasságot, amelynek 50.-ik évfordulóját 2020-ban együtt ünnepelte a család. Házasságukat Isten egy leány gyermekkel áldotta meg, akit szeretettel, gondoskodással neveltek, taníttattak. Utóbb megszületett unokája, Janka, akit nagy örömmel fogadott. Büszke, boldog Nagymama volt. Unokájának vicces és bölcs mondatait füzetbe írta az első pillanattól kezdve. Meglátása szerint ugyanis a gyerekek fejlődésük során csodálatos dolgokat mondanak, csak sajnos nem minden felnőttnek van füle ezek meghallásához. Legkedvesebb időtöltése az olvasás volt. Élete során könyvtárra való könyvet elolvasott. Mint sok mást, az olvasás szeretetét is ráhagyta unokájára, aki sokat tanult Tőle. A feljegyzett mondatok mellett arra is ügyelt, hogy megtanítsa őt a főzésre és kedvenc süteményei elkészítésére. A közös takarítások után mindig jutalomnak érződött Maja Mama híres hókiflije. Bármit megtett volna unokájáért, még a kutyáktól való félelmét is leküzdötte és befogadta Mambát a családba. Mindenki meglepetésére olyan kapcsolat alakult ki közöttük, hogy az ebédhez evett almát is megosztották egymással. Egy idő után pedig a barátoknak mesélt történetek többször szóltak a figyelmes Mambáról mint Janka bölcs mondatairól. Unokája szemében mindezek miatt nagy jelentősége van Donászy Magda Nagyanyónak című versének, hiszen “Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja”. 2005-ben nyugdíjba vonult, de ezt követően is örömmel állt rendelkezésre a tanácsát kérőknek. Ez idő alatt volt olyan anyuka, aki a kapott tanács alkalmazása után köszönetképpen azt üzente vissza, hogy „Maja nénit receptre kéne, hogy az orvos felírja”. Maja Mama a feladatait, felmerült gondokat, vitákat és valamennyi élethelyzetét két, mindig kéznél lévő eszközével oldotta meg, ezek: a SZERETET és a HUMOR. Örökbecsű mondatai mind családon belül, mind munkatársai, barátai körében még ma is fel – felbukkannak. Élete utolsó öt esztendejét megnehezítette gyógyíthatatlan betegsége, amit nagy türelemmel viselt. Ez idő alatt mindvégig szerettei gondoskodása, figyelme ölelte körül. 75 esztendős korában, május 7-én, vasárnap vette magához lelkét a Teremtő. Isten igéjében olvassuk: Az igaznak emlékezete áldott.Csonka LászlónéFájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk Csonka Lászlóné, Vámosi Mária Magdolnától, a szeretett hitvestől, édesanyától és nagymamától, aki 1948. március 6-án, Csepelen született. Szüleivel Szigetszentmiklósra költöztek és általános iskolai éveit a József Attila Általános Iskolában töltötte. Középiskolai tanulmányait Budapest XXI. kerületében a Jedlik Ányos Gimnáziumban végezte 1962-től 1966-ig. 1969 júliusában Szegeden az Állami Védőnőképző Iskolában szerezte meg védőnői oklevelét, melyet 1985-ben Budapesten az Egészségügyi Főiskola Védőnői karán szerzett diplomával egészített ki. 1969 novemberétől Szigetszentmiklóson dolgozott nyugdíjazásáig. Szegedről imádott hivatásának oklevelével és egész élete párjával, Csonka Lászlóval együtt tért haza. 1970-ben kötöttek házasságot, amelynek 50.-ik évfordulóját 2020-ban együtt ünnepelte a család. Házasságukat Isten egy leány gyermekkel áldotta meg, akit szeretettel, gondoskodással neveltek, taníttattak. Utóbb megszületett unokája, Janka, akit nagy örömmel fogadott. Büszke, boldog Nagymama volt. Unokájának vicces és bölcs mondatait füzetbe írta az első pillanattól kezdve. Meglátása szerint ugyanis a gyerekek fejlődésük során csodálatos dolgokat mondanak, csak sajnos nem minden felnőttnek van füle ezek meghallásához. Legkedvesebb időtöltése az olvasás volt. Élete során könyvtárra való könyvet elolvasott. Mint sok mást, az olvasás szeretetét is ráhagyta unokájára, aki sokat tanult Tőle. A feljegyzett mondatok mellett arra is ügyelt, hogy megtanítsa őt a főzésre és kedvenc süteményei elkészítésére. A közös takarítások után mindig jutalomnak érződött Maja Mama híres hókiflije. Bármit megtett volna unokájáért, még a kutyáktól való félelmét is leküzdötte és befogadta Mambát a családba. Mindenki meglepetésére olyan kapcsolat alakult ki közöttük, hogy az ebédhez evett almát is megosztották egymással. Egy idő után pedig a barátoknak mesélt történetek többször szóltak a figyelmes Mambáról mint Janka bölcs mondatairól. Unokája szemében mindezek miatt nagy jelentősége van Donászy Magda Nagyanyónak című versének, hiszen “Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja”. 2005-ben nyugdíjba vonult, de ezt követően is örömmel állt rendelkezésre a tanácsát kérőknek. Ez idő alatt volt olyan anyuka, aki a kapott tanács alkalmazása után köszönetképpen azt üzente vissza, hogy „Maja nénit receptre kéne, hogy az orvos felírja”. Maja Mama a feladatait, felmerült gondokat, vitákat és valamennyi élethelyzetét két, mindig kéznél lévő eszközével oldotta meg, ezek: a SZERETET és a HUMOR. Örökbecsű mondatai mind családon belül, mind munkatársai, barátai körében még ma is fel – felbukkannak. Élete utolsó öt esztendejét megnehezítette gyógyíthatatlan betegsége, amit nagy türelemmel viselt. Ez idő alatt mindvégig szerettei gondoskodása, figyelme ölelte körül. 75 esztendős korában, május 7-én, vasárnap vette magához lelkét a Teremtő. Isten igéjében olvassuk: Az igaznak emlékezete áldott.
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mt 25,34.
Jézus tanítása szerint a keresztény hit nem szavakban vagy szertartásokban mutatkozik meg, hanem emberszeretetben. A krisztusi arc formálódik ki abban az életben, amelyet valaki mások szolgálatában tölt. Anyukák, gyerekek, családok gondjának fölvállalása, tanácsadás empátiával, beleérző szeretettel hivatásszerűen egy életen át megannyi módon valósíthatja meg a földön Isten országát. Ez a szolgálat bizonyára áldozatvállalással is jár, de jutalma nem marad el: a megbecsülés és viszontszeretet. Jézus azt mondja, hogy aki jót tesz embertásaival az olyan, mintha vele tette volna. Az odaadó szeretetnek pedig nem csak itt a földi életben van szerény jutalma, hanem az élet elmúltával a más világon is. A mennyország ott van, ahol a szeretet átsugárzik az emberi szíveken. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad Istenben marad és Isten is őbenne. Tudjuk pedig, hogy az Örökkévaló soha meg nem hal. Jézus ígérete szerint ugyanígy azok sem, akik szeretetükkel egy kis örökkévalóságot loptak a múló földi életbe. Mi marad itt? Emlékek, együtt átélt örömök, bánatok, jó tanácsok, egész lénye annak, akivel évtizedeket töltöttünk kéz a kézben járva az élet útjait. És mit visz magával, aki elmegy? Önmagát, a saját lelkét, akivé lett az esztendők múltán. És ha szeretet hatotta át a lelket, akkor bármilyen nehéz a búcsúzás, de lehet békességgel, sőt reménnyel. Jézus szavában bízva: Jöjjetek én Atyámnak áldottai és örököljétek az országot, mely nektek készíttetett a világ megalapítása előtt! Ti pedig, akik búcsúztok, az emlékezésből is erőt merítve járjatok hasonló úton, hiszen a példa előttetek van.
