A véleményalkotás fontos dolog. Ám nem mindegy, hogy valami-ről, vagy valaki-ről alkotunk véleményt. Az első szükségszerű, a második ártalmas. Az elsőre egyenesen felszólít az ige: És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, MI az igazságos ?Lk 12, 57. A másodiktól – valakinek az elítélésétől – Jézus óva int.
„Ne ítéljetek és nem ítéltettek el! Lk 6, 37.” A teljes bejegyzés megtekintése“Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Lk 7, 47. (Olvasd el az egész történetet! Lukács evangéliuma 7, 36-50
Jézus az Isten kegyelmének megtestesülése, inkarnációja. Benne tapasztaljuk, csodáljuk és imádjuk. Szüksége van-e az embernek Isten kegyelmére?
„“Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” Lk 7, 47. (Olvasd el az egész történetet! Lukács evangéliuma 7, 36-50” A teljes bejegyzés megtekintéseJeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyott puszta lesz a házatok! Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön! (Mt 23,37-39)
Isten uralmának kihirdetése ellenkezést vált ki. Régen és ma. Miért? Azért, mert az ember a maga ura akar lenni és nem ismer el más uralmat maga fölött. Igaz, hogy emiatt boldogtalan és másokat is magával ránt, ám ebből nem vonja le a tanulságot. Igaz, hogy emiatt zsarnokok és mögöttük lapuló démoni hatalmak uralják az életét, de az ember ezt sem bánja, csak ne kelljen Istennek alárendelni magát. Igaz, hogy emiatt mindenféle megkötözöttsége lesz: ital, kábítószer, aberrációk, pénz és hatalom és ki tudja még mi minden, de ez sem győzi meg arról, hogy Isten uralma alá kellene hajtania magát. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy az ember minden mást inkább akar, mint Isten uralmát az életében. Olyan ez, mintha valaki szándékosan választaná a rabságot a szabadság helyett.
„Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyott puszta lesz a házatok! Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön! (Mt 23,37-39)” A teljes bejegyzés megtekintéseMimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek ? Jn 5, 44.
Az elismerés és az elismertség meghatározó eleme az életnek.
„Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek ? Jn 5, 44.” A teljes bejegyzés megtekintéseCsonka Lászlóné búcsúztatása
Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk Csonka Lászlóné, Vámosi Mária Magdolnától, a szeretett hitvestől, édesanyától és nagymamától, aki 1948. március 6-án, Csepelen született.
„Csonka Lászlóné búcsúztatása” A teljes bejegyzés megtekintéseNe félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja a királyságot. Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát! Szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti, mert ahol van a kincsetek, ott van a szívetek is. Lk 12, 32-34.
Isten népe kicsiny nyáj. Mindig minoritás a világban és tegyük hozzá az egyházi, vallásos közegben is. Nem mindenkié a hit. Nem mindenki él a Lélek szerint, jár az Isten és emberszeretet útján.
„Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja a királyságot. Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát! Szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti, mert ahol van a kincsetek, ott van a szívetek is. Lk 12, 32-34.” A teljes bejegyzés megtekintéseAmikor eljön a szószóló, akit az Atyától fogok elküldeni, az igazság szelleme, aki az Atyától árad ki, az tanúskodik majd rólam. Jn 15, 26.
Senki sem képes mondani: Úr Jézus, hanem csak Szent Szellemben. 1Kor 12,3. Itt nem egyszerűen szóhasználatról beszélünk. A szavak alkalmasak lehetnek gondolataink vagy érzéseink kifejezésére, vagy éppen elrejtésére, de az igazság kimondására nem. És itt nem arról van szó, hogy valaki hazudik vagy téved, hanem arról, hogy a Jézushoz kapcsolódó igazságot nem vagyunk képesek kimondani. Mondhatjuk: Uram! De ez mit sem jelent, ha nem vallja őt úrnak bennünk a Szent Szellem. Ha azonban igen, akkor ez már nem csak elnevezés – Úr Jézus – hanem hatalmának dicsőítése, ragyogása bennünk.
„Amikor eljön a szószóló, akit az Atyától fogok elküldeni, az igazság szelleme, aki az Atyától árad ki, az tanúskodik majd rólam. Jn 15, 26.” A teljes bejegyzés megtekintéseTe pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. Mt 6,6.
Keresztelőre készülve az jutott eszembe, hogy az imádság egy olyan létállapot, mint a gyermeké az anyaméhben. A teljes biztonság tudata, az elfogadottság, a melegség az öntudatlan boldogság. Ahogy együtt dobban a magzat szíve az anyáéval, úgy az imádkozóé is Istenével. Isten szíve Jézus. Ahogy a magzatot átjárja az anya vére, úgy az imádkozót is Isten élet-ereje.
„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. Mt 6,6.” A teljes bejegyzés megtekintése