Csepel

Akkor miért? Miért kell meghalnia Jézusnak, ha bírája így ítél? Egyáltalán miért kell meghalnia a nem vétkeseknek, a gyermekeknek, az anyáknak, a katonáknak? Nyilván nem Isten akarata ez, hiszen ő az igazság és az élet. És ez így nagyon nem igazságos. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a megmagyarázhatatlan gonoszság mögött az egyetlen Gonosz húzódik meg. Sátáni akarat és erő száll meg embereket, akik aztán minden jog és igazság ellenére cselekszenek. A démonikus erő egymás ellen fordítja az embereket, és itt már nem az a kérdés, hogy milyen oldalon állnak, hanem hogy kinek az akaratát hajtják végre. Ilyen ez a mostani háború is. Mindkét oldalt ugyanaz az erő készteti arra, hogy a halál szolgái legyenek. Ez egy feloldhatatlan csomó az emberi gondolkodásban. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, de közben minden igazságot megtagadnak és uruk, a Sátán akaratát hajtják végre.

„Pilátus kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt. Jn 18,38b„ → A teljes bejegyzés megtekintése

Jézust súlyos vádakkal illetik. “Samáriai vagy” – ez azt jelentette, hogy nem tartozik Isten választott népéhez. Elfajzott, áruló. A mózesi törvények megtagadója. “Ördög van benned” – ez azt jelenti, hogy megszállott vagy, nem ura önmagadnak, amit mondasz, az nem lehet Istentől.

„Azután így szóltak hozzá a zsidók: Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned? Jézus: Nincs énbennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy megláthatja az én napomat: látta is, és örült. A zsidók erre ezt mondták neki: Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Erre köveket ragadtak, hogy rádobálják, de Jézus elrejtetett, és kiment a templomból. Jn 8, 48-59.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Minek az oltárán áldozunk? Bálványok oltárán vagy Isten oltárán?

„Szeretteim, meneküljetek a bálványoktól! Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével egyesülés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével egyesülés? De amit a nemzetek áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. 1Kor 10,14kk” → A teljes bejegyzés megtekintése

Máté és Márk evangéliumában találjuk ezt a történetet, amely mind tartalmában, mind stílusában egyedülálló.

„Egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Könyörülj rajtam! Uram! Dávid Fia! Leányom gonosz démontól megszállott. Ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Majd ezt is mondta: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amik gazdájuk asztaláról lehullanak. Jézus így felelt: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában. Mt 15, 21-28.” → A teljes bejegyzés megtekintése

1Jn 3,5-8.

Jó lenne, ha a hit és a szeretet mindig ugyanolyan erővel hatna az életünkben. Ez azonban nem így van. Amikor hit által közösségre léphetünk Krisztussal és átjár minket a Szent Lélek, akkor valóban nem vétkezünk, mert Isten ereje, tisztasága, jósága áramlik rajtunk keresztül. De van egy másik erő is, ami ennek ellenében hat, és ismert Luther énekünk egyik fordítása helyesen hozza: E földön ő az első. Lényegében nem az ember teszi a rosszat, hanem a sátán. Az ember csak eszközzé lesz az ő kezében. Olyan, mint a szerszám vagy a fegyver, amivel véghez viszi, amit akar. Mi a sátán célja? Épp az ellenkezője annak, amit az igében olvasunk: Az, hogy Isten munkáit lerontsa. Isten munkája pedig az ő képmására alkotott ember. Ezt akarja a Sátán meg- illetve lerontani. És valljuk meg, sikerrel. Isten akarata az élet és annak kiteljesedése. A sátán akarata a halál és annak minden formában való kifejeződése. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáját lerontsa. Ez azonban ebben a világban, és az egyes emberi életben is csak részben tud megvalósulni. Feltétele ugyanis a hit. És nem mindenkié a hit. Sőt, keveseké. Négy erő hat egyszerre: Isten Igéje (az írott és a testté lett ige), a sátán és az ő démonainak hazugsága, az emberek egymás közötti kapcsolata (beszéd, cselekvés), és az egyes ember saját lelkéből feltörő vágyak és indulatok. Ezért van az, hogy senki sem tud folyamatosan és zavartalanul abban az állapotban lenni, amit így definiál az Újszövetség: Krisztusban. Aki őbenne marad, az nem vétkezik. Csakhogy az ember nem marad Krisztusban. Gyakran elsodorja az a másik áramlat, ami lehet érthető (emberek befolyása, a saját szívünk eltévelyedése) és lehet teljesen irracionális és megmagyarázhatatlan, amikor démonikus erők hatnak számunkra felfoghatatlan módon (öngyilkosság, drogok, háború). Mit ajánl föl Jézus? A mindenkori megtérés lehetőségét. Nagy dolog az első megtérés, az első bűnbánat és a kegyelem előszöri átélése. Csodálatos boldogság. Ezzel azonban nem mondhatjuk, hogy halleluja, akkor mostantól minden jó lesz. Nem lesz, mert ekkor kezdődik csak az igazi küzdelem, mert már tudja az ember, hogy mi a jó és annál inkább bántja a rossz. Jó Krisztussal lenni, csakhogy ez nem zavartalan és a hitből kiesünk gyakran. Azért mondja Luther nagyon helyesen a 95 tételben: „Amikor Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. Mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát, vagyis a mennyek országába való bemenetelig.”

„Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Életprogram ez. Egy jó élet távlatát rajzolja elénk. Fontos azonban, hogy az ember tudatosan járjon ezen az úton. Kösd azokat nyakadba, írd fel szíved táblájára! Azaz; soha ne feledkezz meg róla! Szeretet és hűség – az élet koordinátarendszere. Kit szeretünk és kik szeretnek? Kihez vagy mihez vagyunk hűségesek? A szeretet jóindulat és odaadás. Jóindulat sz ismeretlenekhez, odaadás a körülöttünk élők iránt. Hűség a család, a szülőföld, az egyház iránt. Hűség önmagunkhoz, ami egyet jelent az őszinteséggel. Őszintén Isten előtt és őszintén a saját lelkiismeretünk előtt. John Donne angol költő írta: Légy hű magadhoz, mint napra éj, s ebből következik, hogy ál máshoz se leszel.

„A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az URat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. Péld 3,3-10.” → A teljes bejegyzés megtekintése