Isten találkozik Mózessel és beszél vele. (Utóbb a zsidók Jézusnak is felemlítik, hogy tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten.)
Mózes azt kéri, hogy Isten mutassa meg neki az arcát, de Isten csak a hátát mutatja neki.
Az ember szeretné szemtől szembe látni Istent. Látni akar és utána hinni. Jézus azt mondta: Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét. Ez a helyes sorrend. Fordítva nem lehet. Luther – némileg vulgárisan – azt mondta, hogy aki annyira akarja Isten arcát látni, annak ő az ülepét mutatja.
Na de tréfát félretéve, jó lenne-e szemtől szembe látni Istent? Akkor kiderülne az igazság. Jó. De minden igazság. Az igazság róla és rólunk. Az ő tisztasága, szentsége, feddhetetlensége és az ember minden szennyes gondolata, vágya, álnoksága is. Isten mindenhatósága és az ember teljes kiszolgáltatottsága. A misterium tremendum, a megrendítő titok, amiről azt mondja Isten: Nem láthat engem ember élvén… Miért nem? Azért, mert Isten lénye olyan félelmetes, hogy az ember belehalna a félelembe. Nem is belehalna, egyszerűen megszűnne lenni. De Isten nem akar bennünk félelmet kelteni.
Nagy ritkán megmutat valamit istenségéből azoknak, akik már megismerték az ő kegyelmét. Irgalmas arcát Jézus Krisztusban. Ő mondta: Aki engem látott, látta az Atyát. (Jn 14,9.) A szerető mennyi Atyát látta. Nem pedig a mindeneket teremtő, fenntartó és ítélő Istent. Akiről Ézsaiás így ír: Mert nem örökké perlek, és nem mindenkor haragszom, mert a lélek előttem megepedne és a leheletek, akiket én teremtettem. (Ézs 57,16.)
„Van hely énnálam, állj a kősziklára!” A mi kősziklánk a Krisztus. Benne és általa van lehetőségünk és jogunk Isten elé lépni. Rajta kívül pedig nincs. Istennel találkozni tehát csak két módon lehet: Vagy Krisztusban, vagy a végítéletkor a kárhozatban. Jézus mondta: Aki énbennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki engem elküldött. Aki énbennem hisz, annak van örök élete és az nem megy ítéletre, mert átment a halálból az életbe. Nincs helye tehát, olyan meggondolatlan kívánságnak, hogy te látni szeretnéd szemtől szembe Istent. Láthatod azt, amit megmutat Krisztusban. Ami egyben el is rejti előled arcának dicsőségét. Mert azt bizony a kereszten látni nem lehet, csak annak a fonákját, visszáját. Erő helyett gyengeséget, élet helyett halált. Mert Isten egykor is, ma is a hitben gyönyörködik. Abban, aki a látottak ellenére is hisz. Az láthatja majd egy napon örök dicsőségének ragyogását is.
