A pásztorok egyszerű emberek voltak. Nem tanultak teológiát, sem szónoklattant. Valószínűleg nem lehettek túl bátrak sem, hiszen az ő nevük „hallgass” volt bárhol, ahol megjelentek. A pásztorkodás a legalantasabb foglalkozás volt abban az időben. Gyakran együtt járt a bűnözéssel is. Nincstelen emberek szegődtek el éhbérért, más jószágára vigyázni. Mogorva, hallgatag emberek. Ebben az esetben azonban nem tudnak hallgatni. Isten angyalai – nem véletlenül – őket szólították meg a Jézusról szóló hírrel. Az ő dolguk tehát, hogy azt kihirdessék, továbbadják azoknak, akikkel találkoznak. Ebből merítik a bátorságot, ezért lesznek ők az Isten Fiának első szószólói. Ők az első igehirdetők.
Mit mondanak? Egyszerűen azt, amit hallottak. Isten tőlünk sem vár mást, vagy többet. A Jézusról szóló jó hír, az evangélium továbbadását. Aki hallja, vagy most már olvassa, adja tovább. Milyen fontos küldetés ez! Nem feltétele a tanultság, a végzettség, vagy az egyházi felhatalmazás – ne feledjük, ők írástudatlan emberek voltak. Nem feltétele az elismertség, a tekintély. Ők szinte kitaszítottak voltak. Nem feltétele a szentség, a pásztorok aligha tartották be a mózesi törvényt.
Mi hát a föltétele? Az öröm, amit az angyalok a szívükbe oltottak. Az öröm afelett, hogy Isten elküldte a megígért Megváltót, aki újra összehoz minket. Az Örökkévalóval és egymással. Megnyílt a menny. Nincs többé elválasztva az ember Istentől. Szabad, lehet vele új életre indulni. Bűnt elhagyni, aggódástól szabadulni, halált is legyőzni.
A pásztorok az első keresztyének, mert hisznek Jézusban.
Mi hiszünk-e? Mondjuk-e tovább szeretteinknek, ismerőseinknek és mindazoknak, akikkel összesodor az élet a jó hírt, az evangéliumot? Nem húzódunk-e félre, gyáván, nem köt-e gúzsba saját alkalmatlanságunk, nem félünk-e a visszautasítástól? Hogy nem hallgatnak meg, kinevetnek, vagy ami még rosszabb, figyelmen kívül hagynak? Esetleg az orrunk alá dörgölik, hogy: Te beszélsz!? Mindezek ne gátoljanak meg minket, ha a szívünkben ott az öröm, amit az angyalok hirdettek: Immánuel! Velünk az Isten! Bárki elmondhatja, a legegyszerűbb módon is, hogy Jézus Krisztus a reménységünk és ő a világ reménye is. Ne féljetek hát Róla beszélni! Nem a szavak mívességén múlik, hanem a szavak igazságán. Abban erő van. Mert az igazság mögött a Mindenható Isten áll.
