Csepel

Az első kérdés, ami eszembe jut: Nem én vagyok-e a megízetlenült só?

Tudok-e jó ízt adni mások életének illetve érzem-e még az Istentől jövő élet jó ízét? A megízetlenült só az enerváltságot és közönyösséget jelenti. Az első befelé irányul, az ember saját lelkében okoz rothadást, a másik kifelé, és mások életére nézve veszélyes.

Jézus olyan embereknek mondja ezt a példázatot, akik már megízlelték a vele való életet, de menet közben valami félrecsúszott, megakadt. Tehát nem a világnak mondja, hanem a benne hívők szűk körének. Jézus szava szerint ha a benne hívő élete elveszíti a hasznosságát, akkor annak megszégyenülés és megvetettség a vége. Van-e innen visszaút? Emberi ítélet szerint; nincs. Kidobják, eltapossák, trágyadombra valónak tekintik. Az emberi ítélkezésben csak lezárt dolgok vannak. Egyik ember a másiknak bírája. Nincs kegyelem.

Jézusnál azonban úgy hiszem, és úgy tapasztaltam, hogy van. Első lépésként mindig kibillent a befelé fordulásból és a közönyből. A bűneink következményei kijózanítóak.

Mire józanítanak?

Egyrészt arra, hogy ne csodálkozzunk az emberek álnokságán és kegyetlenségén, de a magunk romlottságán se, hanem vigyük mindezt Jézus elé. Akkor nem fogunk elcsüggedni, hanem remény ébred bennünk, mert a megváltás másra is, ránk is érvényes, ha megvalljuk bűneinket.

Másrészt arra is józanít, hogy bármilyenek vagyunk, szeret az Isten és mi is szerethetünk másokat. Így rángat ki minket Jézus az enerváltságból és közönyösségből. Fájdalmas, de javunkra szolgáló beavatkozás. A megízetlenült só állapota a lelki halál állapota. Ide is visszaeshet a hívő? Igen. Ám lehet imádkozni ilyenkor a 23. zsoltárt imádságként: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. Újszövetségi párhuzamos igéje ennek: Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad! Zsid 12,6. Javunkra teszi, hogy el ne vesszünk örökre.

Csepel, 2023. január 8.

Az esztendő kapujában előre nézünk és azt kérdezzük: Mit hoz majd ez az esztendő? Nem jóslatszerűen, de nagy vonalakban felrajzolja ez az ige a történések vázlatát.

A háttér: Még mindig áll a teremtés, amelynek gazdája az Isten. Az ember – bármilyen nagyra tartja magát – csak intézője a Teremtőnek.

Mit intéz? Teljesíti-e a Gazda óhaját? A Szent Lélek már Dávid szája által kijelentette, hogy nem. Azt látjuk, hogy népek és nemzetek indulnak saját terveik megvalósítására. Mint a csatába vágtató, megvadult lovak. Nincs józanság és nincs megfontolása az Úr akaratának. Bármire jutnak hiábavalókká lesznek. Lényegében Jézus ellen irányul mindez, ahogy egykor Jeruzsálemben – úgy most az egész világon. Ős ellenségek is összefognak, mint volt Heródes és Pilátus, hogy Jézus uralmát megtagadják, hogy ők uralkodhassanak az emberek felett. Pénzzel, fegyverrel, ravaszsággal és hazugsággal. A világban “jézustalanítás” folyik.

Ahogyan azonban régen, úgy előttünk álló évben is, végső kimenetelében Isten előre elrendelt akarata valósul majd meg. A kereszt által. Kétféle kereszt van. Az egyik Jézus vállán, ami megváltást ígér annak, aki hisz és a másik az ember vállán, amit vinnie kell alázattal és türelemmel. Ez utóbbi is szent, mert Isten közelében tart, imádságban.

Ezekben az összefüggésekben fogalmazódnak meg kéréseink.

Add meg szolgáidnak: Teljes bátorsággal hirdessék igédet.

Nyújtsd ki a kezedet gyógyításra!

Történjenek jelek és csodák Jézus neve által! Ezeket szeretnénk az eljövendőben. Ne maradjon a világ és ne maradjunk Jézus nélkül! Megígérte: Veletek leszek minden napon a világ végezetéig.

Csepel, 2023. január 1.