Csepel

Szép mesterség a halászat. Tisztes megélhetést biztosított Simonnak is. Bár fáradságos volt, de nyugodt életet jelentett. Nem vonta magára a hatóság figyelmét sem. Kafarnaumban, a Galileai tónál egészen hétköznapi tevékenységnek számított. Egészen addig, amíg meg nem jelent a parton Jézus, aki igencsak felkavarta az állóvizet – mármint Simon és társai életét. Jézus maga volt a változás. Az ember azonban tart a változástól. A már többé-kevésbé bevált életformát feladni, kilépni a komfortzónából. Talán az ifjúság lázában tesz ilyesmit az ember, de később, amikor már háza, családja van? Simonnak pedig volt. Ezt tudjuk az evangéliumból. Meggondolatlanság mindent föladni, új alapokra helyezni az életet, új célok érdekében. Jézus mégis ráveszi erre. Egy apró dologgal indul be a változás: Simon tesz egy kis engedményt Jézusnak. Talán puszta kíváncsiságból, talán mert Jézusnak volt némi tekintélye Kafarnaumban. Egy eredménytelen éjszakai halászat után visszafordítja a hajóját és kedvére tesz a Mesternek, kiveti a hálót. S lám temérdek halat fognak. Simon lelke felkavarodik. Érzi, hogy olyasmi történik, ami túlnő rajta. Ez már nem halakról és megélhetésről szól, hanem arról, hogy Jézus – voltaképpen Isten – igényt támaszt rá. Ez mélyen megrendíti, mint előtte már sok mást is, akikről a Bibliában olvasunk. Ő is tiltakozik, alkalmatlanságát bizonygatja. Jézus ajkáról azonban elhangzik a megmásíthatatlan végzés: Mostantól embereket fogsz. Ez nem feltételes módban hangzik, hanem kijelentés. Tény, ami nem rajta múlik, hanem Jézuson. Így lesz Simonból Péter, az apostolok közt az első.

A véleményalkotás fontos dolog. Ám nem mindegy, hogy valami-ről, vagy valaki-ről alkotunk véleményt. Az első szükségszerű, a második ártalmas. Az elsőre egyenesen felszólít az ige: És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, MI az igazságos ?Lk 12, 57. A másodiktól – valakinek az elítélésétől – Jézus óva int.

Jézus az Isten kegyelmének megtestesülése, inkarnációja. Benne tapasztaljuk, csodáljuk és imádjuk. Szüksége van-e az embernek Isten kegyelmére?

Isten uralmának kihirdetése ellenkezést vált ki. Régen és ma. Miért? Azért, mert az ember a maga ura akar lenni és nem ismer el más uralmat maga fölött. Igaz, hogy emiatt boldogtalan és másokat is magával ránt, ám ebből nem vonja le a tanulságot. Igaz, hogy emiatt zsarnokok és mögöttük lapuló démoni hatalmak uralják az életét, de az ember ezt sem bánja, csak ne kelljen Istennek alárendelni magát. Igaz, hogy emiatt mindenféle megkötözöttsége lesz: ital, kábítószer, aberrációk, pénz és hatalom és ki tudja még mi minden, de ez sem győzi meg arról, hogy Isten uralma alá kellene hajtania magát. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy az ember minden mást inkább akar, mint Isten uralmát az életében. Olyan ez, mintha valaki szándékosan választaná a rabságot a szabadság helyett.

Az elismerés és az elismertség meghatározó eleme az életnek.

Isten népe kicsiny nyáj. Mindig minoritás a világban és tegyük hozzá az egyházi, vallásos közegben is. Nem mindenkié a hit. Nem mindenki él a Lélek szerint, jár az Isten és emberszeretet útján.

Azért ennek vannak feltételei.