Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten lelke lakik bennetek. Róma 8,5kk.

Könnyű félreérteni ezt az igét, ha nem vesszük figyelembe az eredeti görög kifejezéseket, amelyeket Pál apostol egykor használt. Nem az emberi természet két oldaláról van ugyanis szó, amikor test-lélek kapcsolatát vizsgálja. A használt “lélek” szó itt Isten lelkére vonatkozik kizárólagosan. Görögben nem pszüché – ami az ember lelkét jelenti, hanem pneuma – ami Isten lelkét jelenti. Nem az emberi test-lélek kettősségéről van tehát szó, hanem isteni természet és emberi természet kettősségéről, sőt szembenállásáról. Az emberi lélek a test láthatatlan része. Ugyanolyan egységben azzal mint a szemünk vagy a lábunk. Elválaszthatatlanul. Ha a lélek különválik a testtől, az már gond. Ám épp azért, mert ilyen szerves egységet alkot az emberi lélek a testtel, az irányít mindent. Gondolat, érzés, akarat mind a lélek inspirációja, amit a fizikai test csak végrehajt, annak megfelelően cselekszik. Az emberi léleknek tehát kulcsszerepe van személyes életünk alakításában. Pál apostol azonban rámutat, hogy ha ez nem változik meg gyökeresen, akkor a halálba masírozunk. Mármint a kárhozatba. Az emberi lélek, a pszüché ugyanis a bűn által megrontott, Isten akaratával szembeforduló, még jó szándékában is célt tévesztő. Helyesen tartja a mondás: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten lelke lakik bennetek. Róma 8,5kk.” A teljes bejegyzés megtekintése

Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.

Kétféle hitetlenség van. Az egyik, amikor az ember semmit sem vár Istentől. Azt gondolja, hogy mindent a maga erejéből kell megvalósítania. Lényegében úgy gondolkodik, mintha nem volna Isten. A másik, amikor az ember mindent Istentől vár és azt gondolja, hogy a sült galamb majd a szájába repül. Mind a két magatartás egyfajta felfuvalkodottság. Az egyik esetben nem számolunk Istennel, a másikban pedig úgy véljük, hogy Istennek nincs más dolga, mint kiszolgálni az igényeinket.

„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.” A teljes bejegyzés megtekintése

Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.

Kétféle hitetlenség van. Az egyik, amikor az ember semmit sem vár Istentől. Azt gondolja, hogy mindent a maga erejéből kell megvalósítania. Lényegében úgy gondolkodik, mintha nem volna Isten. A másik, amikor az ember mindent Istentől vár és azt gondolja, hogy a sült galamb majd a szájába repül. Mind a két magatartás egyfajta felfuvalkodottság. Az egyik esetben nem számolunk Istennel, a másikban pedig úgy véljük, hogy Istennek nincs más dolga, mint kiszolgálni az igényeinket.

„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.” A teljes bejegyzés megtekintése

Aki csekélységekben hamisan jár el, az semmilyen dologban sem járhat el igaz módon. Ha tehát a mulandó világ dolgaiban nem jártatok el helyesen, az örökkévalókat ki bízná rátok? Lk 16, 10.11.

Megajándékozottak vagyunk. Az élettel és az örökélettel. Az élet azért a miénk, mert Isten lelket adott nekünk és szellemet (személyiséget), a fogantatás pillanatában. Az örökélet pedig Krisztusért lett a miénk, akiben hiszünk és ahogy az apostol mondja: Hit által örökéletetek van. A születés által jutunk erre az életre, az újjászületés által pedig az örökéletre. A születés testi, az újjászületés szellemi. A testi megelőzi a szellemit, de a szellemi fontosabb, értékesebb, mert a testi ideigvaló a szellemi pedig örökkévaló.

„Aki csekélységekben hamisan jár el, az semmilyen dologban sem járhat el igaz módon. Ha tehát a mulandó világ dolgaiban nem jártatok el helyesen, az örökkévalókat ki bízná rátok? Lk 16, 10.11.” A teljes bejegyzés megtekintése

Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Jób 5, 17.

Mit jelent az, hogy megfedd? Életünk alakulása, eseményei mögött joggal feltételezzük a mindenható Isten keze munkáját. Ez a kéz sok ajándékot és áldást tartogat, ám időnként ránk is nehezedik. Miért? Általában akkor történik ez, amikor irányváltásra volna szükségünk, lelki fejlődésünk megrekedt vagy el sem kezdődött. Istennek pedig gondja van az övéire. Felrázza őket a kábulatból, önelégültségből, hamis biztonságérzetből. Megpróbálja átállítani életünk váltóját.

„Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Jób 5, 17.” A teljes bejegyzés megtekintése