Bizonyos bűnök elkövetéséért halálos ítélet járt, jár még mindig jónéhány országban. Igazából azonban azt kell látnunk, hogy minden ember halálra ítélt.
Ki ítélte halálra? Mondhatnánk, hogy Isten, de ez így nem volna igazságos. Az ember önmagát ítélte halálra, amikor Isten parancsa ellenére evett a jó és gonosz tudása fájáról az Édenben és elszakította magát az élet forrásától. Bármilyen nyilvánvaló, hogy a halál ítélet, az ember ezt nem veszi tudomásul. Nem számol vele, nem engedi, hogy formálja gondolkodását, magatartását. A 90. zsoltárban olvassuk: Taníts minket arra gondolnunk, hogy meg kell halnunk és ezért bölcsnek lenni. A bölcseség csúcsa pedig az istenfélelem.
Miért ítélet a halál? Azért, mert az élet megismételhetetlen. Amikor valaki meghal, többé nem tehet (jóvá) semmit. Ha valakit erőszakkal fosztanak meg az életétől, elveszik a lehetőségét annak, hogy betöltse Istentől rendelt hivatását. Ilyenkor az ítélet visszahat arra, aki a gyilkosságot elkövette. Az ember, akit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt. Péld 28,17.
Az élet megismételhetetlensége az élet tiszteletét követeli az embertől. Ezt pedig semmi sem írhatja felül. A mi korunkban különösen fontos üzenet ez, amit a múlt század nagy polihisztora, az Afrikában kórházat alapító Albert Schweitzer fogalmazott meg.
Az élet legnagyobb tisztelője Jézus volt. Váltságul adta magát értünk a kereszten, hogy ne a halálos ítéletünk legyen a végpont, hanem a feltámadás. A lélek visszatér Alkotójához, aki adta – olvassuk az ószövetségi igében. Mi azonban már hozzátehetjük: Az elhunytak lelke csak a feltámadásig pihen Istennél. Ám ez nem jelenti azt, hogy a fölöttünk kimondott ítélet semmivé omlott. Nem lett semmivé, csak fel lett függesztve. Próbaidőn vagyunk. Mihez kezdünk a kegyelemmel, ami Krisztusban a miénk? Teremjetek tehát megtéréshez illő gyümölcsöket! Mit jelent ez? Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. 1Jn3,14. Arra mindig találunk okot, hogy miért tagadjuk meg a szeretetet a másiktól, pedig a szeretetben maradás az egyetlen alternatíva a halálban maradással szemben. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. Ef 4,32. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen. Jakab 2,13. Ez Jézus hite. Őt lehet követni, vagy nem. Ő mondta: Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Jn 5
