Azt hiszem a világtörténelem legrövidebb prédikációját halljuk Jónástól. Nem mutatkozik be. Nem mondja, hogy ki küldte. Csak annyit mond, jó hangosan, hogy még negyven nap és elpusztul Ninive. Azt sem mondja, hogy miért, azt sem, hogy mi módon. Nem győzködi a hallgatóságát és ő maga sem lehet valami meggyőző, miután három napig utazott a hal gyomrában, amely végül kiköpte. Jól nézhetett ki!
Mégis elmondhatjuk, hogy a világtörténelem leghatásosabb prédikációját mondta. Miért? Azért mert Isten előtte járt és előkészítette az emberek szívét a megtérésre. Mindjárt tudták, hogy miért, azt is tudták, hogy ki küldte a figyelmeztetést. Honnan tudták? Megszólalt a lelkiismeretük. Hittek Istennek. Bűnbánatot tartottak, amelynek külső jelét is adták a kor szokása szerint. Zsákruhát öltöttek. A királytól a rabszolgákig. Senki sem vonta ki magát. Nem mentegetőztek, nem mutogattak egymásra. Igazat adtak Istennek, hogy megérdemlik a büntetést és itt a pont.
Ilyen az igazi bűnbánat. Nincs magyarázkodás, elismerem, amit Isten mond. Vétkeztem és tudom, hogy annak a következménye Isten ítélete. Igazad van Uram, ha szólsz. De nehezen jutunk el idáig! De nehezen kárhoztatjuk magunkat! Okolunk másokat: ők vittek bűnbe. Hivatkozunk a körülményekre: nem tehettem másként. Sőt tudunk hivatkozni a jól ismert isteni kegyelemre is: igaz, hogy vétkeztem, de Isten olyan elnéző, velem szemben is az lesz, nem is olyan nagy a baj.
Nem tudjuk azt mondani, hogy végem van. Sem egyénileg, sem közösségben, gyülekezetben, emberiségben. Pedig Isten nem nekünk akar végetvetni, hanem a hazugságnak, az önáltatásnak. Jézus példaként hozza fel a niniveieket amikor nem akarják meghallani, amit mond. Így emlékezik meg róluk: A niniveiek megtértek a Jónás prédikálására. A modern keresztyénség nyomorúsága, hogy teologizál, állandóan a szeretet Istenére hivatkozik, de nincs meg benne az igaz bűnbánat. Azért nélkülözi a Szentlélek ajándékát. Erőtlen, enervált mert nem tudta és nem tudja mondani: Igaz vagy Uram és igaz a te ítéleted! (Zsolt 119,137.) Enélkül pedig Jézusra hivatkozni tévedés és tévesztés.
Mint mondtam azonban Isten előkészítette a niniveiek szívét, hogy meghallják Jónás prédikációját és higgyenek annak igazságában. Egyéni és közösségi életünkben nekünk is csak az lehet a reménységünk, hogy Isten megelőző kegyelme feltárja előttünk elveszettségünket. Magunktól ugyanis nem fogjuk beismerni. Sokszor megkaptam én is, amikor egyházi körben mertem mondani, hogy nagy a baj, hogy negatívan állok hozzá, pesszimista vagyok, vészmadárkodok, nem hiszek. A niniveiek is mondhatták volna Jónásnak, hogy vészmadár. De nem mondták. Mi túl hamar agyonütjük a törvény szavát az evangéliummal. Nekünk nem is igazi prédikáció, ami nem símogat, vígasztal, bátorít. A nagy német teológusnak, Bonhoeffernek volt egy megállapítása erre. Azt mondta: Az egyház legnagyobb ellensége az olcsó kegyelem hirdetése. Lesz-e újra drága, vágyott, sóvárogva várt? Leszünk-e hasonlók a niniveiekhez, és mi kell ahhoz, hogy végre hasonlók legyünk hozzájuk? Mert a megmenekülés titka ebben van.
