Luther mondta annak idején: Az egész életem csak patientia, patientia, patientia! (türelem) Bár hittel bízzuk magunkat Jézus kegyelmére, azt elmondhatjuk, hogy elegünk van. Egyre inkább. Sok mindenből. Mindenek előtt a hazugságból, ami minden oldalról elborítja a világot, mint a szennyes áradat. Politikusok, a közmédia, a rádió, a tv-műsorok által reklámozott butaságból. A megtévesztésből. Elegünk van a meggondolatlan beszédekből, amelyek butítanak, sértenek eltorzítják a gondolatokat még az iskolákban is. Elegünk van a hálátlanságból, a meg nem értésből, abból hogy akapzsiság miatt minden módon megrövidítenek. Elegünk van a szektások rajongásából és a vallásos színjátékokból, üres rituálékból, amelyek nem gyógyítják, hanem megrontják a lelket. Elegünk van a kiüresedett ünnepekből, amelyeken az emberek vásárlási lázban égnek. Elegünk van a háborúkból, az ördög világméretű erőszaktételéből, ahol emberek ölik halomra egymást. Elegünk van a sündörgő háttérhatalmakból. Elegünk van a minket magalázó ateistákból, a magukat agyonmagasztaló idegen vallásokból, mint amilyen az iszlám, vagy a keleti misztika. Elegünk van abból, hogy a keresztyéneket a világ legtöbb szegletében lábbal lehet tiporni, büntetlenül meg lehet szégyeníteni, vagy ölni. De nem csak ebből. Elegünk van a személyes életünk nyomorúságaiból is. A minket legyőző kísértésből, a saját bűnös természetünkből, ami időről időre úrrá lesz rajtunk. A betegségekből, amelyek megnyomorítják szeretteinket vagy minket magunkat. A halálból, amely elragadja azokat, akik drágák nekünk és tehetetlenül állunk ravataluk mellett.
Keresztyén emberként azonban, bár elegünk van, mégis eltűrjük mindezt. Nem átkozzuk sem az embereket, sem az Istent, mert tudjuk, hogy – ha nem is némán és érzéketlenül – de türelemmel kell elviselnünk. Jézus után, szabadon. Róla mondja az írás: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre. 1Pt2,23. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes (görögből származtatva: hypomoné = a terhek alatt való megmaradás összeroskadás nélkül) lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Fil 2,8. Pál írja: Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. 2Kor 4,8-10.
A keresztyén ember türelme nem “birkaság”, hanem reménység. Tudjuk, hogy ki kell tartanunk. Amint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett, mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől a mi Urunk Jézus Krisztusban. Róma 8, 36-39.
