Csepel

Ha elolvassuk az eredetit, akkor amit „felebarát”-nak fordítanak, ott egy magyarul nehezen visszaadható kifejezést találunk. A görög szó azt jelenti: közeli. Aki közel áll hozzám, így is mondhatnám: Mellette állok. Nem csak fizikailag, hanem minden tekinteteben. Akiért kiállok. Ma már félreérthető, vagy nem is érthető a felebarát szó. A gyerekek és a fiatalok biztos nem értik. Félig barát? – kérdezik. A magyar fordítás, ami a középkorra megy vissza eredeti értelmében azt jelentette: ő a másik felem, nélküle nem vagyok egész. Ez is izgalmas! De gondolkodjunk még a szó eredeti, görög jelentésén: közeli, hozzám közel áll. Így az írástudó kérdése eredetiben így is megfogalmazható: Mi az, hogy közel? Ki lehet közel hozzám?

„Az pedig igazolni akarván magát, mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom ? Lk 10,29.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Mindig kísértése volt az egyháznak a szaparáció. Elkülönülés a bűnös világtól. Ezért voltak a remeték és később a szerzetesek.

„Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mt 17,1-4.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Isten találkozik Mózessel és beszél vele. (Utóbb a zsidók Jézusnak is felemlítik, hogy tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten.)

„Mózes így szólt: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet ! És mondta az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el. Orcámat azonban nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén. És mondta az Úr: Ímé van hely énnálam; állj a kősziklára! Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem. 2Móz 33, 18kk.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Isten döntései meghatározták Izrael életfolytatását. Állandó választás elé állították a népet. A döntések megcselekvése kifejezte Isten úrként való elismerését, tehát a szövetségi hűséget, ami egyúttal az élet és halál közötti választást is jelentette. A héber nyelv egy szóval fejezi ki a törvényt és annak megtartását, Isten döntésének megfelelően. Ez a szó a „mispát”. Ez szerepel igénkben.

„Íme az én szolgám, akit erősítek, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam őbelé, döntésemet közli a népekkel. A megrepedt írónádat nem töri el, a füstölgő mécsest nem oltja ki, döntésemet annak megfelelően hirdeti ki. Ézs 42, 1.3. (saját fordítás)” → A teljes bejegyzés megtekintése

Bár Pál apostol hagyományos értelemben sosem foglalkozott szociológiával, itt a társadalom három legfontosabb konfliktusát ragadja meg. Ez a három a mai napig meghatározó. Hogyan különböztetik meg magukat az emberek, mi teremt köztük feszültséget, esetenként erőszakot?

„Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Galata 3, 27-28.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Jézus-váró időszakunk, az Advent már mögöttünk van. A Jézus-várás azonban előttünk. Visszatekintve az elmúlt esztendőre sokakban felfokozódhatott a vágy az Ő visszajövetelére. Az élet személyes és közösségi oldalát egyaránt megterhelte sok minden. Szeretteink halála, megélhetési problémák, a két háború, ingataggá váló emberi kapcsolatok, Európa ajtaján kopogtató nincstelen tömegek, természeti katasztrófák, az évtizedek óta tartó túlfogyasztásból következő kizsigerelése a bolygónak, a fenntarthatatlan „fenntartható” gazdasági fejlődés, a környezet folyamatos szennyezése, a politikusok egymásra acsarkodása, a korrupció, a közmédia embereket manipuláló hazugságáradata – és mindebben a saját tehetetlenségünk.

„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, Lk 12, 35.” → A teljes bejegyzés megtekintése

A pásztorok egyszerű emberek voltak. Nem tanultak teológiát, sem szónoklattant. Valószínűleg nem lehettek túl bátrak sem, hiszen az ő nevük „hallgass” volt bárhol, ahol megjelentek. A pásztorkodás a legalantasabb foglalkozás volt abban az időben. Gyakran együtt járt a bűnözéssel is. Nincstelen emberek szegődtek el éhbérért, más jószágára vigyázni. Mogorva, hallgatag emberek. Ebben az esetben azonban nem tudnak hallgatni. Isten angyalai – nem véletlenül – őket szólították meg a Jézusról szóló hírrel. Az ő dolguk tehát, hogy azt kihirdessék, továbbadják azoknak, akikkel találkoznak. Ebből merítik a bátorságot, ezért lesznek ők az Isten Fiának első szószólói. Ők az első igehirdetők.

„Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek. Lk2,17.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Lk 2, 13-14.

Isten dicsőségének megjelenése a földön. Karácsonykor ezt ünnepeljük. Isten dicsősége rejtett. Mindig is az volt. Jézus születésének éjszakáján is az. Bele rejtette dicsőségét egy gyermekbe, aki egyszerű emberek közé született. Ezért van az, hogy csak az angyalok énekelnek és dicsőítik az Örökkévalót, mert ők a fátyol mögé látnak. Tudják, hogy ki született a világra.

„És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az emberekben, akikben Isten tetszését leli.” → A teljes bejegyzés megtekintése

A régen történt fontos eseményekről megemlékezünk. Erre valók az ünnepek.

„Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk Zsid 1,1.” → A teljes bejegyzés megtekintése