Jézus önként vállalt gyengesége az ereje. Teljesen rábízta Mennyei Atyjára a sorsát. Nem próbált azon változtatni, noha megtehetné. Tudatosan lemondott a védekezésről, önként ment a szégyenfára, a keresztre. „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.” (Jn 10, 17-18.)
Nekünk is lehetőségünk van hittel Isten kezébe tenni az életünket. A hit titka: A nekünk jutott élet elfogadása. Elfogadni az Ő akaratának ami történik és ha be kell avatkozni, akkor az ő beavatkozására várni. Amit teszünk vagy mondunk ezen a háttéren jelenik meg.
Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. Az ember bizonyos értelemben a saját életének hőse akar lenni. Nem túlzás ez. Minden igyekezet arra irányul, hogy a legjobbat ragadjuk meg, a leghasznosabbat, a legkedvezőbbet. Azt, ami nekünk, vagy másoknak jónak tűnik. Idővel azonban – jó esetben – rájövünk, hogy ami igazán jó, az nem áll hatalmunkban. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá.”(Jk1,17) Nyugtalan erőlködéseinket kell, hogy felváltsa az Isten erejére való támaszkodás. Amint azt Jézus is tette. A keresztet követi a feltámadás. Csak a halálba adott élet újul meg isteni életre. Akarjuk-e önként vállalni a gyengeséget, hogy Isten ereje járjon át? Hétköznapi döntéseinkben napról napra választás elé kerülünk. Jézus: „Ha valaki jönni akar utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem!” (Mk16,24.) A Feltámadás örömüzenete : „Ha Annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.” (Róma 8,11) „Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.” (2Kor 4,11.) A Feltámadott tehát követésére hív. Követésére ebben az életben, ami a magunk erejéről való lemondást jelenti. Így leszünk egykor Krisztusnak örököstársai az Isten országában.
