Jézus határozottan elutasítja a világi hatalmat. Nincsenek politikusi ambíciói. A mester és tanítvány viszony nem uralkodó és alattvaló viszony. A tanítványságban ott az önkéntesség. Mellérendeltség van, nem padig alárendeltség. A mester példát mutat, szavai így lesznek hitelesek, meggyőzőek, a tanítvány pedig követi mesterét. A tömeg nem lehet tanítvány, a dolog természetéből adódóan. A tömeg érdekek mentén választ uralkodót. Például aki megeteti – mint esetünkben a kenyérszaporítás miatt akarják Jézust királlyá tenni. A tanítvány nem érdek, hanem érdem alapján választja ki mesterét. Jézus érdemesnek bizonyul(t) arra, hogy a tanítványai legyünk.
Az egyházat is megkísértette a Nagy Konstantin-i fordulattal a világi hatalom. El is bukott a kísértésben mind Keleten, Bizáncban az orthodoxiában, mind Nyugaton Rómában a pápaságban. Jézus tanítványaiból világi hatalmasságok lettek. Különféle – főképpen anyagi érdekek – mentén szervezték meg a feudális államot, ahol az uralkodó árnyékában mindig ott lapult az egyház képviselője. Az egyház befolyása és tekintélye adta az uralkodók legitimitását. Az uralkodók pedig – cserébe – világi hatalommal ruházták fel az egyházat.
A reformáció – elvetélt – kísérletet tett a biblikus rend helyreállítására. Csak annyit ért ugyanis el, hogy a hitelveken alapuló lelki hatalom a papság kezéből átcsúszott a fejedelmek és városi magisztrátusok irányítása alá. Elsősorban a protestáns országokban, utóbb a katolikus területeken is, új rend született: Többé nem a papság rendelkezett világi hatalommal, hanem a világi hatalom formált jogot arra, hogy meghatározza a lelki életet. Tette pedig ezt többnyire egyházi segédlettel. A lényeg tehát nem változott. Az egyházi és/vagy világi hatalom egymást támogatva uralkodott a tömegek felett. Állítólag érdekükben. Kiveszett azonban a Jézushoz kapcsolódó tanítványság. Persze megkérdezhetnénk, hogy rossz szándék vezette-e az egyházat, amikor a hatalomból részt hasított magának? Talán nem. A tömeg vezér után kiáltott. Mint Jézus esetében is. Az egyháznak azonban mérlegelnie kellett volna, hogy ha a tömeg élére áll, akkor legjobb esetben is a tömeg akaratát fogja követni és nem Jézust. A politika pedig már az ókori görög példán megmutatta, hogy a tömeget vezetni nem, legfeljebb megvezetni lehet.
Jézus példája intse a mai egyházat is! Ha részt kíván magának a világi hatalomból, akkor lelki értelemben prostituálttá lesz. Nem érdemek, hanem érdekek mentén fog cselekedni. „Csak akkor van szükséged hatalomra, amikor valami ártalmasat akarsz tenni. Minden más esetben a szeretet elég, hogy elérd a céljaidat.” (Charlie Chaplin)
