1Jn 3,5-8.
Jó lenne, ha a hit és a szeretet mindig ugyanolyan erővel hatna az életünkben. Ez azonban nem így van. Amikor hit által közösségre léphetünk Krisztussal és átjár minket a Szent Lélek, akkor valóban nem vétkezünk, mert Isten ereje, tisztasága, jósága áramlik rajtunk keresztül. De van egy másik erő is, ami ennek ellenében hat, és ismert Luther énekünk egyik fordítása helyesen hozza: E földön ő az első. Lényegében nem az ember teszi a rosszat, hanem a sátán. Az ember csak eszközzé lesz az ő kezében. Olyan, mint a szerszám vagy a fegyver, amivel véghez viszi, amit akar. Mi a sátán célja? Épp az ellenkezője annak, amit az igében olvasunk: Az, hogy Isten munkáit lerontsa. Isten munkája pedig az ő képmására alkotott ember. Ezt akarja a Sátán meg- illetve lerontani. És valljuk meg, sikerrel. Isten akarata az élet és annak kiteljesedése. A sátán akarata a halál és annak minden formában való kifejeződése. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáját lerontsa. Ez azonban ebben a világban, és az egyes emberi életben is csak részben tud megvalósulni. Feltétele ugyanis a hit. És nem mindenkié a hit. Sőt, keveseké. Négy erő hat egyszerre: Isten Igéje (az írott és a testté lett ige), a sátán és az ő démonainak hazugsága, az emberek egymás közötti kapcsolata (beszéd, cselekvés), és az egyes ember saját lelkéből feltörő vágyak és indulatok. Ezért van az, hogy senki sem tud folyamatosan és zavartalanul abban az állapotban lenni, amit így definiál az Újszövetség: Krisztusban. Aki őbenne marad, az nem vétkezik. Csakhogy az ember nem marad Krisztusban. Gyakran elsodorja az a másik áramlat, ami lehet érthető (emberek befolyása, a saját szívünk eltévelyedése) és lehet teljesen irracionális és megmagyarázhatatlan, amikor démonikus erők hatnak számunkra felfoghatatlan módon (öngyilkosság, drogok, háború). Mit ajánl föl Jézus? A mindenkori megtérés lehetőségét. Nagy dolog az első megtérés, az első bűnbánat és a kegyelem előszöri átélése. Csodálatos boldogság. Ezzel azonban nem mondhatjuk, hogy halleluja, akkor mostantól minden jó lesz. Nem lesz, mert ekkor kezdődik csak az igazi küzdelem, mert már tudja az ember, hogy mi a jó és annál inkább bántja a rossz. Jó Krisztussal lenni, csakhogy ez nem zavartalan és a hitből kiesünk gyakran. Azért mondja Luther nagyon helyesen a 95 tételben: „Amikor Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. Mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát, vagyis a mennyek országába való bemenetelig.”
És ide illik egy másik idézet is Luther tollából: „De küzd velünk, a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed ki az? Jézus az Igaz! Ő a mi Szabadítónk.”
