Pál apostol részletgazdag képet fest az első gyülekezetek lelki gazdagságáról. Isten Szellemének megnyilvánulásaiban volt részük. Feltűnő a különbség a mai gyülekezetekével összevetve az akkori helyzetet. Akkor a Szent Lélek ajándéka nem korlátozódott egyvalakire, hanem szétoszlott a gyülekezet tagjai között. Kiben-kiben másképp működött, jól megkülönböztethető módon. A sokféle szolgálat sok embert mozgatott. Isteni erővel végezték. Nem választották, ajándékul kapták a készségeket, amelyeket ebből kifolyólag nem is rangsoroltak. Egymás mellé rendeződtek. Nem volt hierarchia, nem is lehetett a dolog természetéből adódóan. Pál ezt az egymás mellé rendelődést erőteljesen hangsúlyozza.
Korunk egyházképe máshogyan fest. Nagyot változott az idők folyamán. Leginkább egy személy, lelki vezető, pap, lelkész rendelkezik azzal a tekintéllyel, amitől a gyülekezet isteni erők megnyilvánulását várja. Intézményesített lett a Szent Szellem megnyilvánulása? Netán hiányzik is? Felváltotta egy egyetemi végzettség, vagy egy hierarchikus papi közösség felhatalmazása? Árulkodó, hogy Luther az Amt német szót használta a lelkészi állásra, ami ugyebár közönségesen hivatalt jelent. Van lelkészi hivtal is. Ez akkor olyan, mint a többi hivatal, ahova ügyes-bajos dolgainkkal fordulunk? Még ha Istentől megszólított ember tölti is be a gyülekezetvezetői szerepet, hol a hívők sokasága, akik a Szent Szellem különféle ajándékaival gazdagok?
Bölcsesség beszéde, tudománynak beszéde, hit, gyógyítás ajándéka, csodatevő erők, prófétélás, lelkek megítélése, mennyei nyelvek és azok magyarázása. Fel kell tennünk a kérdést, hogy miért vonta meg Isten Szellemét tőlünk? Lehet, hogy némelyek megütköznek ezen a kérdésen, de nem jobb-e szembenézni az igazsággal? Csak a helyes diagnózis vezet gyógyuláshoz.
Ma az egyházi hagyomány szerint Jeruzsálem pusztulásának emléknapja van. Egykor Róma csak Isten eszköze volt. Ítéletvégrehajtó. Miért pusztult el Jeruzsálem? Az intézményesített vallás miatt. István vértanú így jellemezte őket: Kemény nyakú és körülmetéletlen (tisztátalan) szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Lélek ellen igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühöngtek és fogaikat csikorgatták ellene. (Csel 7,51. 54)
Talán ha nem sértődtek volna meg végtelen hiúságukban, Jeruzsálem sem pusztult volna el.
