A “világ” szó ebben az igében elsősorban nem a teremtett világot jelenti, hanem az emberi természetet. Egyfajta gondolkodási és cselekvési mintát, ami érvényre akar jutni.
Mi jellemző erre?
A saját akarat minden áron való keresztülvitele. Az önérdek érvényesítése, mások eltiprása. Erőszak. Hatalomszerzés. A pénz szerelme. A testi vágyak gátlástalan élvezete. Az élet kérkedése, azaz önteltség, és ezzel összefüggésben mások megalázása. Ez a világ rendje. Benne e világ urának alakja sejlik föl. A Gonosz, aki jogot formált egykor az emberre és hazugságával Isten szeretetéből önnönmaga szeretetének illúziójába kényszerítette. Az ember mindenek előtt önmagát szereti, csodálja, félti, élteti, boldogítja, de önzésében a saját és a teremtett világ vesztét okozza. Saját erejéből nem tud kilépni ebből a gondolkodási és cselekvési rendből, még akkor sem, ha ésszel belátja, hogy gonosz és értelmetlen. Egy szóval nem tud szakítani a “világgal”.
Van-e megoldás?
Meg tud-e változni a gondolkodás, és annak következtében a cselekvés? Igen, a Jézus Krisztusban való hit által. Ha segítségül hívjuk azt, aki minket megváltott (megszabadított) halála által. Ha Szent Szellemétől születünk új életre. Ha a megtérés (metanoia=az értelem megfordulása) új szemléletre vezet és a bennünk élő Isten, Jézus erőt ad a másképp cselekvésre. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? (5,5) Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem érinti. (5,18) Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény ember hibátlan, de azt jelenti, hogy már nem azt a mintát követi, ami egyébként a világra jellemző. Mindig ott van mögötte Jézus bátorítása: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert aki az életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki pedig elveszíti értem az életét, az megmenti. Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?” (Lk 9, 23-25) De ha követni kész Urát – és ez mindennapos kihívás – akkor az ember szabaddá lesz a világtól, legyőzi. Sem belülről, sem kívűlről nem kényszerítheti.
Ma, amikor a választásokon bárkik győzni akarnak vajon értik-e az igazi győzelem mibenlétét? Egymást legyőzni világi dolog, a világot legyőzni Isteni. Igazából – pártállástól függetlenül – erre van szükség. Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és belátást tadott nekünk, hogy felismerjük azt, ami valódi (nem hamis). Épp ezért mi az igazi valóságban tudjuk magunkat (nem a látszatokban), az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. (1Jn5,20)
