De én, és az én házam népe az Urat szolgáljuk. Józsué 24, 15.
Józsué szavai ezek Izrael népéhez. Ám e mai napon hozzátok szólnak, akik a csepeli gyülekezet presbiterei lesztek.
A szolgálat lényege fogalmazódik meg bennük. Ez pedig nem más, mint hogy nem emberek, nem egy nemes ügy, nem az egyház, hanem az Úr szolgálatába álltok.
Ezért ne tekintsetek soha a körülményekre, emberek hálájára vagy hálátlanságára, és ne várjatok elismerést azért, amit tesztek, mert a ti jutalmatok Istennél van.
Szolgálatotokban csak Isten igéje legyen a mérték! Ne tekintsetek emberek személyére, senkire, rám se. Az ő vezetése legyen számotokra a minden.
A szolgálat nehézsége mindig két dologra vezethető vissza. Az egyik feladatok sokasága, amelyek húséges végzésére időt és erőt kell fordítani. Ezt az időt és erőt pedig máshonnan kell elvenni, mintegy kedves áldozatul. A másik a magunk alkalmatlanságának és méltatlanságának érzése. A presbiteri fogadalomban benne van: Magam is példásan élek. Ez nem mindig sikerül, de van kegyelem, van bűnbocsánat, van megújulás.
Csak úgy győzitek majd, ha nem a magatok erejére támaszkodtok, hanem az Úr Jézustól kértek erőt és bölcsességet hivatásotok betöltéséhez. Az imádság az első, utána jöhet a cselekvés, ha megértettétek mi az Úr akarata. Fordítva nem lehet.
Nincs szükség olyan szolgálókra, akik a maguk feje után mennek. De olyanokra sincs, akik nem mennek, ha az Úr küldi őket. Mindenek előtt hozzá legyetek hűek. A régi mongol birodalom kánja, amikor elküldte követét, az ilyen szavakkal fogadta a parancsot: Hallom és engedelmeskedem. Mennyivel inkább így kell tennünk nekünk, akik nagyobb urat szolgálunk! Hallani az ő tanácsát, útmutatását ráhangolódást kíván a Szellemben. Szellemeteket egyesítsétek Isten szent szellemével. Akkor lesztek áldás. Amúgy csak haszontalanok.
Józsué szavai előtt ott van egy “de”. Azért van ott mert esélyes, hogy az egész Izrael más utat fog járni. Bár ígéretet tesznek, de utóbb nem tartják meg. A mai világban nekünk is gyakran ki kell mondanunk ezt a “de” szócskát, amikor látjuk, hogy mások nem az Úr útján járnak, nem az ő igéjét mondják. De én nem azon az úton megyek, amin mások, nem azt mondom amit mások és nem a magam okosságát, hanem amit az Úrtól hallottam. Pál szavaival zárom, aki így szólt: “Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek találtassék.” 1Kor 4,2. Az áldás szárnya alá veszi szeretteiteket is mert ebben a hitvallásban: Én és az én házam népe… ők is benne foglaltatnak. Örüljetek tehát!
