Jeruzsálemet és a Golgotát maguk mögött hagyva mennek ketten, akik korábban Jézus tanítványai voltak. Csalódottak, kiábrándultak és bizonyára arról beszélgetnek, hogy nem úgy kellett volna történnie a dolgoknak, ahogy történt és talán arról is, hogy mi lett volna, ha …Életük visszakanyarodik a Jézussal való találkozás előtti irányba, a régi kerékvágásba. Jézus azonban nem hagyja. Egyszercsak melléjük szegődik és velük megy az úton. Ez pedig jövőjükre nézve mindent megváltoztat. Már nem csak maguk vannak, velük van a Feltámadott és velük is marad mindörökre.
Életformáló esemény, amikor Jézus belép az életünkbe. Mellénk szegődik az úton és már nem vagyunk magunk. Új értelmet nyer minden, Jézus belopja magát a szívünkbe, alkítja gondolkodásunkat és értésünkre adja, hogy mit kell tennünk.
Mi egymással járjuk az élet útjait. Vannak ismerősök és ismeretlenek, családtagok, barátok és időnként ellenségek is. Sok minden történik az élet útján. A történet mégis akkor kezd izgalmassá válni, amikor Jézus mellénk szegődik az úton. Nyilván nem látható alakban, de annál is érzékelhetőbben, Lelke és szava által. Vele, őt hallgatva kitisztul a kép. Rendeződik az Istennel való kapcsolatunk és helyére illeszkednek az emberi kapcsolataink is. Nem varázsütésre történik ez. Inkább amolyan eszmélődés, de neki nem sürgős. Azt mondta: “Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20.) – Ezt pedig úgy az egész emberiségnek üzente. Micsoda lehetőség!
