Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, mindennap dúsan vigadozván.Volt egy Lázár nevű koldus is, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kívánt volna megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak a gazdag asztaláról, de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Meghalt a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemették. És a pokolban felemelte az ő szemeit, kínokban, és látta Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És kiáltott: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrődöm e lángban. Ábrahám így felelt: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok átmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Mondta pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Ábrahám azonban azt modta: Van Mózesük és prófétáik; hallgassanak azokra. Az pedig azt mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

Lk 16,19-31.

Vegyük szemügyre, hogy mi ennek a példázatnak a tanulsága? Elsősorban azt kell megértenünk, hogy a gazdag nem a gazdagsága miatt jut nyomorúságra, a szegény pedig nem szegénysége miatt nyer vígasztalást. A gazdagságnak és a szegénységnek is megvan a kísértése. A gazdagságnak az, hogy az ember a birtoklás tudatában elveszíti a józan eszét. Úgy véli, hogy a szerzés, a felhalmozás élete értelme és célja. Mindeközben elfeledkezik Istenről és irgalmatlan lesz embertársához. A szeretet már nem Isten, vagy a felebarát felé fordul, hanem a pénz varázsa kioltja. A mammon nyűgözi le, és ez végzetesen eltorzítja a személyiségét. Megrontja az életet. A világ mindig ilyen volt. Azért írja Pál : Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal. (1Tim 6,10)

De a szegénységnek is megvan a kísértése. A nyomorban élő ember könnyen Isten ellen fordul. Szomorú sorsáért őt hibáztatja. Igazságtalannak tartja, hogy neki nincs, míg másoknak van. Miért lettek azok szerencsésebbek nála? Ez az érzés nem csak Isten, hanem az embertárs ellen is fordítja a szívet. Irigység és engesztelhetetlen harag lappang mögötte.

A történet szereplőinek sorsa azon dőlt el, hogy a gazdag, jódolgában, nem fordult részvéttel a szegény felé, a szegény pedig nyomorúságában sem fordult Isten ellen. Sorsuk ennek megfelelően alakul. Azzal szembesülnek az élet elmúltával, akivel addig nem. A gazdag Lázárral, Lázár pedig a szerető Istennel. (Az Ábrahám kebele ezt jelenti.)

Amikor a gazdag esélyt akar adni testvéreinek a megjavulásra, akkor Ábrahám arra figyelmezteti, hogy még mindig nem érti a lényeget. Nem kell a halottak közül visszajönni valakinek, hogy az ember belássa, hogy mi a helyes. Ebben az életben, ebben a világban is minden rendelkezésére áll ehhez. Különösen is, ha zsidó. Hiszen Mózes és a próféták (Isten igéje) világos útmutatást adnak. Mi már ennél is többel bírunk. A feltámadott Jézussal, a Szent Szellem szívet átformáló erejével, az Istennek tetsző élet nagyszerű lehetőségével. Ahogy azonban a példázatban, úgy most is a hitetlenség, vagy a hit dönti el, hogy engedelmeskedünk-e az igének, vagy sem. Az mindenesetre világos, hogy halálunk után már semmit nem lehet ezen alakítani. Vagy hittünk Annak, aki az élet Ura, vagy nem. Vagy vettük, amit mond, vagy elmulasztottuk a lehetőséget a jóra. Egyszer s mindenkorra.

Csepel, 2026. június 7.