Az elismerés és az elismertség meghatározó eleme az életnek.
Aki gyermekkorában nem kap elismerést motiválatlan felnőtté válik. Nem tesz erőfeszítést semmiért, mert úgy tapasztalta, hogy nem is érdemes. Felnőtt ember elismertség nélkül nem tudja lelkiismeretesen végezni a munkáját, csak rabszolgaként a mindennapi betevő falatért robotol. Különösen fontos az elismertség olyan foglalkozásokban, ahol sok ember előtt kell megjelenni és szimpátiájukat elnyerni. Előadóművészek, politikusok és nem utolsó sorban papok számára elengedhetetlen dolog a népszerűség.
Kísértés ez. Betegesen fontossá lesz ezeken a pályákon az elismerés. A képviselt ügy, igazság, emberség rovására nagy megalkuvások születnek. Az őszinteség helyén a képmutatás terpeszkedik. Jó képet kell mutatni, jó pofát vágni a dolgokhoz akkor is, amikor minden az ellenkezőjéről beszél. Az EriK a viking Monthy Pithon produkcióban van egy jelenet, amelyben Atlantisz városa a tengerbe süllyed. A király és környezete azonban az utolsó lélegzetvételéig hirdeti, hogy “nem süllyedünk el” – mert mindenki ezt akarja hallani. Az igazság kimondása nem népszerű, és nem hoz elismertséget. A hazugság és képmutatás gyakorlói között megegyezés is van. Mindenki fedezi a másikat, hízeleg, dicsér, előnyben részesít, hogy aztán visszakapja ugyanezt. Mondhatnánk minderre, hogy emberi gyarlóság, ám ez a gyarlóság eltorzítja a személyiséget és aláássa az igazságos társadalmi rendet. Jézus még tovább megy, amikor azt mondja, hogy ez a gondolkodás lehetetlenné teszi a hitet.
Miért?
Pál írja: Bizonyára, ha még embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.
(Gal 1,10.) – És Jézus: Dicsőséget emberektől nem nyerek. (Jn 5,41.) Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt5,16) Az a normális tehát, vagy ha úgy tetszik az a norma, a mérték, hogy Istent dicsérjük és ne egymást, és amit mondunk vagy teszünk az az ő dicséretére legyen. Ha minket dicsérnek, akkor valószínűleg valamit elhibáztunk. Ha pedig sóvárgunk az elismerésre, akkor még nem tanultuk meg a leckét: Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna. (1Kor 4,7.) Életvezetési tanács: És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa. (Kol 3,17.)
