Jézust súlyos vádakkal illetik. “Samáriai vagy” – ez azt jelentette, hogy nem tartozik Isten választott népéhez. Elfajzott, áruló. A mózesi törvények megtagadója. “Ördög van benned” – ez azt jelenti, hogy megszállott vagy, nem ura önmagadnak, amit mondasz, az nem lehet Istentől.
Jézus válasza erre az, hogy amit ő mond, az a halálnál is erősebb, életadó szó.
A zsidók erre azzal érvelnek, hogy senkinek nem volt ilyen hatalma, még Ábrahámnak sem, aki pedig legközelebb állt Istenhez. Jézus azzal tesz pontot a beszélgetés végére, hogy “mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Ez Jézus nyelvén, az eredeti arám nyelven nagyon erős kijelentés. “Ani hú” – én vagyok – megfelel a héber szent tetragrammának: JHVH. Bár ennek jelentése vitatott, de Mózesnek a Hóreb hegyen egykor így mutatkozott be Isten: “Én vagyok.” Azaz: minden létező tőlem ered. Amikor Jézus ezt a szóformát magára alkalmazza, lényegében azt mondja: Isten vagyok, az Örökkévaló. Érthető a zsidók gyilkos haragja, amit aztán később Pilátus segítségével ki is tudnak tölteni a golgotai kereszten. Nem kevesebbel, mint azzal vádolják Jézust, hogy ember létére Istennek mondja magát. Mégpedig az ő Istenüknek. Vallási törvényeik szerint ez halálos bűn volt. “Mivé teszed magad?” – kérdezik.
Azóta is döntő kérdés, hogy kicsoda Jézus? Egyedül a kereszténység tartja őt Istennek és egyedüli Megváltónak. Ez a kizárólagosság mind a zsidók, mind a muszlimok, mind a buddhisták vagy hinduk számára botrány. Itt van a töréspont a vallások között. Kibékíthetetlen ellentét. Bár mi nem vagyunk ellensége senkinek, nekünk mindenki ellenségünk lesz Jézus miatt.
Keresztény emberekként ragaszkodunk-e a felismert igazsághoz? Nem rég a pápa nagy találkozót tartott, amin a világ vallásainak vezetői vettek részt. A megbékélés jegyében nem eshetett szó Jézusról. A pápa azt mondta, hogy mind Isten gyermekei vagyunk és – bár külön utakon – de mind őhozzá tartunk. Vajon megfelel ez az igazságnak? Jézus mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Jn14, 6. Megkerülhető-e hát Jézus Krisztus személye anélkül, hogy megtagadnánk hitünk lényegét?
