Szerző: csepel

1Móz 22,18

Jézus születése Isten ígéretének beteljesülése. Ezt az ígéretet Ábrahámnak tette. Az után történt ez, amikor Ábrahám az egyetlen szeretett fiát, Izsákot kész lett volna feláldozni Isten parancsára. A legdrágább kincsét, jövőjének zálogát sem tagadta meg az Örökkévalótól. Ábrahám hite megindító volt Isten számára. Már az Édenkertben is megígérte a bukott emberiségnek, hogy lesz megváltás, és ez Ábrahám áldozatának láttán véglegesül. Isten nagy terve a benne hívő ember engedelmessége által valósul meg. Mert hallgattál szavamra … A keresztyén életnek ez a mottója. Ez a rövid, de mindennél fontosabb mondat. Minden áldás feltétele, minden jó ígéret beteljesülésének kulcsa. Isten eljövetelének kikövezett útja. Mert hallgattál szavamra … A karácsonyi események főszereplői is ebben gyakorolták magukat. Nekik sem volt könnyű. Mária, amikor igent mondott az angyalnak, kockára tette nemcsak a jóhírét, hanem József megbecsülését, sőt az életét is. Abban az időben a nőt akár halálra is ítélhették, ha jegyessége idején megcsalta a vőlegényét. Vajon mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy Mária kimondja az angyalnak: Legyen nékem a te beszéded szerint.

„A te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Neked ki beszélt Istenről? Honnan tudod, hogy van? Kérdezte az egyik elsős hittanosom. Jó kérdés. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit válaszoljak rá. Gyors kutatás a gyerekkori emlékekben. Semmi konkrét, semmi emlékezetes. Voltak templomi istentiszteletek, karácsonyi színdarab a gyerekbibliakörben, konfirmáció és sok megválaszolatlan kérdés. Ilyennel tele van a feje a mai gyerekeknek, fiataloknak is. Úgyhogy nem tudtam megmondani, hogy ki beszélt nekem először Istenről vagy Jézusról. Valahogy úgy összemosódnak az arcok. Ez is, az is. Aztán kikerekedett belőle valami sejtéses meggyőződés. Ez azonban rossz válasz egy elsősnek. Igazából nem is tűnik jónak, ahogy történt. Talán sokan voltak, vannak életünkben a “Keresztelő Jánosok”, akik Jézus útkészítői. Mert valahogy elő kell készíteni Jézus útját egy-egy ember szívéhez. Ez pedig soha nem valami nagyokos teológiai értekezésen vagy bölcs igemagyarázaton keresztül történik. A magabiztos tudás hegyeinek alá kell szállni. Ugyanakkor az egyszerűséget sem kell szégyellni, fel kell emelkedni, ha jelentéktelennek érezzük is magunkat a nagy üzenethez képest. Valahogy így értendő a Jézus által is idézett ézsaiási ige: “Minden hegy és halom alászálljon, minden völgy fölemelkedjék és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává!” (Ézs 40,4)

„Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Ő az, akiről meg van írva: „Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” Mt 11,7-10” → A teljes bejegyzés megtekintése

Lk 21, 25-28.

Ígéretünk van arra, hogy amikor világunk élhetetlenné válik, akkor Jézus visszajön. Gyakran már most is úgy érezzük, hogy minden szétesőben, felbomlóban van. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár. Ez az életérzés a józanul gondolkodókban már jelen van. A hit nem idealizmus, hanem realitás. A Biblia nem hiteget hamis reménnyel, amivel a világ vezetői vagy tudósai ámítják az embereket. A történelem egyenes vonalban halad a vég felé. Nyilván szeretnénk, hogy ne így legyen. Magunk miatt, gyermekeink miatt egyáltalán az emberiség miatt. Jézus nem elkeseríteni akar a fenti igékkel,éppen ellenkezőleg. Azt mondja, hogy akik hisznek őbenne, azok számára épphogy a felemelkedés pillanata jön el. Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket. A sok megaláztatás, semmibe vétel, üldöztetés és megvetettség után beigazolódik mindaz, amiben Isten gyermekei hittek. A kérdés az, hogy kitartunk-e Jézus ígérete mellett? Hiszünk-e neki, hogy úgy lesz, ahogy ígérte. Az ő szavában való hit megtartó erő. Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét! Ez a reménység pedig most még nem látható. Ha látható volna, nem lenne reménység. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. (Zsid 11,1. 6.) Ha látjuk, hogy a világ – a Sátánt követve – a végpusztulás felé rohan, akkor is hinnünk kell, hogy Jézus képes és akar mindezen úrrá lenni. Milyen megnyugtató és boldogító tény ez! Isten népe vagyunk, akikről ő nem feledkezik meg. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,18.) Amikor tehát beköszönt a nagy változás, akkor mi nem rettegünk és nem esünk kétségbe. Tudjuk, hogy a megváltás teljessége közeleg. Hallelujah!

„És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” → A teljes bejegyzés megtekintése

Nem a ruha teszi az embert – tartja a közmondás. Öltözködésünk mégis sok mindent elárul. Járhat valaki rongyokban, és akkor tudjuk hogy koldus. Járhat szép és drága ruhákban és tekintélyt sugároz. A bohóc mással össze nem téveszthető. De alkalmi öltözetek is vannak: A diák ünneplőbe öltözik a tanévnyitóra. Az esküvőre sietők menyegzői ruhát öltenek. A koporsó mellett pedig a gyász színeit viseljük. Ruhánk kifejezi, hogy mire készülünk. Vannak egyenruhák is, amelyek hovatartozásunkra, hivatásunkra utalnak. A fehér köpeny a gyógyító hivatások öltözete. Az uniformis a fegyveres testületekre jellemző. A papi ruha is jelzi viselőjének státuszát. Ezek a ruhák eltakarják a személyt és egyben utalnak a szolgálatra, amelyre vállalkozott vagy elhívatást nyert valaki. Van, aki tiltakozik az egyenruha ellen, van aki éppen azzal szeretné kinyilvánítani egy bizonyos közösséghez tartozását. A lányok hosszasan nézegetik magukat a tükörben, hogy elég szépek-e. A fiúk igyekeznek kifejezni vagányságukat egy-egy jól megválasztott ruhadarabbal. És hát nem utolsó sorban a ruha védelem is. Hidegben létfontosságú. Volt a régi időkben páncél is.

„Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust! Rm 13,14a” → A teljes bejegyzés megtekintése

Isten mindenkori szándéka az élet. Hogyan lehet az jobbá itt a földön? Hogyan léphetünk majd be az örökkévalóságba? Ezért Isten akarata nem egyszerűen az élet feltételeinek biztosítása – bár gondviselésével azért is nap mint nap fáradozik – hanem a megtérés. A megtérés által lehet jobbá a földi élet és a megtérés által leszünk várományosai az örökkévalóságnak. Könnyen belátható ez, hiszen a megtérés – görög kifejezéssel metanoia – nem más, mint a gondolkodás megváltoztatása, átformálódása. Minek kell megváltoznia? Annak, ahogyan Istenről gondolkodunk. Ha az megváltozik, akkor az emberi életet is más szemszögből fogjuk látni.

„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 2Pt 3,8-10.” → A teljes bejegyzés megtekintése