Az időzítés jézusi figyelemről tanúskodik. Nem véletlen az ott és az akkor. Amúgy minek ment volna Jézus Nainba?
„Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj! Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Lk 7,11-17.” A teljes bejegyzés megtekintéseAkik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 1Tim 6,9.
Kicsit berzenkedünk ez ellen az ige ellen. Gyakran gondolok arra, hogy mennyi jót tudnék tenni másokkal, ha gazdag lennék. Ugyanakkor arra nem gondolok, hogy a gazdagság mennyi rosszat tenne velem. Látom ugyanis, hogy akik gazdagok, azok általában nem tesznek jót senkivel. Fölényesek és bántóan viselkednek, szívtelenek. Gyakran helytelenül mérik fel, hogy mi válik javukra. Gyermekeik pedig többnyire rossz útra tévednek. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy túlbecsülöm a saját akaraterőmet, önfegyelmemet, hogy én ellent tudnék állni azoknak a kísértéseknek, amik a gazdagsággal együtt járnak. Úgy sejtem, hogy Isten ajándéka az övéinek, hogy nem engedi őket gazdagsághoz jutni. Jézus, mikor imádkozni tanít, csak a mindennapi kenyeret említi. Mindennapi függőségünk a kegyelemtől, mindennapi hitet kíván az Örökkévaló gondoskodásában. Felfelé emeli a tekintetünket a földiekről. Hit nélkül a kevés aggodalommal töltene el, a sok pedig könnyen feledtetné velünk, hogy kitől függünk.
„Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 1Tim 6,9.” A teljes bejegyzés megtekintéseMert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten lelke lakik bennetek. Róma 8,5kk.
Könnyű félreérteni ezt az igét, ha nem vesszük figyelembe az eredeti görög kifejezéseket, amelyeket Pál apostol egykor használt. Nem az emberi természet két oldaláról van ugyanis szó, amikor test-lélek kapcsolatát vizsgálja. A használt “lélek” szó itt Isten lelkére vonatkozik kizárólagosan. Görögben nem pszüché – ami az ember lelkét jelenti, hanem pneuma – ami Isten lelkét jelenti. Nem az emberi test-lélek kettősségéről van tehát szó, hanem isteni természet és emberi természet kettősségéről, sőt szembenállásáról. Az emberi lélek a test láthatatlan része. Ugyanolyan egységben azzal mint a szemünk vagy a lábunk. Elválaszthatatlanul. Ha a lélek különválik a testtől, az már gond. Ám épp azért, mert ilyen szerves egységet alkot az emberi lélek a testtel, az irányít mindent. Gondolat, érzés, akarat mind a lélek inspirációja, amit a fizikai test csak végrehajt, annak megfelelően cselekszik. Az emberi léleknek tehát kulcsszerepe van személyes életünk alakításában. Pál apostol azonban rámutat, hogy ha ez nem változik meg gyökeresen, akkor a halálba masírozunk. Mármint a kárhozatba. Az emberi lélek, a pszüché ugyanis a bűn által megrontott, Isten akaratával szembeforduló, még jó szándékában is célt tévesztő. Helyesen tartja a mondás: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten lelke lakik bennetek. Róma 8,5kk.” A teljes bejegyzés megtekintése
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek. Jer 1, 5.
Megkülönböztetett szeretettel, megkülönböztetett figyelemmel fordulunk azok felé, akik fontosak nekünk.
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek. Jer 1, 5.” A teljes bejegyzés megtekintéseAnnakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. Róma 9, 16.
A református gimnázium, ahova lányom szeptembertől járni fog ezt az igét választotta az iskola pólóinak feliratául. Érdekes választás, érdekes mottó. Mit jelent?
„Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené. Róma 9, 16.” A teljes bejegyzés megtekintéseÍmé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.
Kétféle hitetlenség van. Az egyik, amikor az ember semmit sem vár Istentől. Azt gondolja, hogy mindent a maga erejéből kell megvalósítania. Lényegében úgy gondolkodik, mintha nem volna Isten. A másik, amikor az ember mindent Istentől vár és azt gondolja, hogy a sült galamb majd a szájába repül. Mind a két magatartás egyfajta felfuvalkodottság. Az egyik esetben nem számolunk Istennel, a másikban pedig úgy véljük, hogy Istennek nincs más dolga, mint kiszolgálni az igényeinket.
„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.” A teljes bejegyzés megtekintéseÍmé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.
Kétféle hitetlenség van. Az egyik, amikor az ember semmit sem vár Istentől. Azt gondolja, hogy mindent a maga erejéből kell megvalósítania. Lényegében úgy gondolkodik, mintha nem volna Isten. A másik, amikor az ember mindent Istentől vár és azt gondolja, hogy a sült galamb majd a szájába repül. Mind a két magatartás egyfajta felfuvalkodottság. Az egyik esetben nem számolunk Istennel, a másikban pedig úgy véljük, hogy Istennek nincs más dolga, mint kiszolgálni az igényeinket.
„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. Hab 2,4.” A teljes bejegyzés megtekintéseAki csekélységekben hamisan jár el, az semmilyen dologban sem járhat el igaz módon. Ha tehát a mulandó világ dolgaiban nem jártatok el helyesen, az örökkévalókat ki bízná rátok? Lk 16, 10.11.
Megajándékozottak vagyunk. Az élettel és az örökélettel. Az élet azért a miénk, mert Isten lelket adott nekünk és szellemet (személyiséget), a fogantatás pillanatában. Az örökélet pedig Krisztusért lett a miénk, akiben hiszünk és ahogy az apostol mondja: Hit által örökéletetek van. A születés által jutunk erre az életre, az újjászületés által pedig az örökéletre. A születés testi, az újjászületés szellemi. A testi megelőzi a szellemit, de a szellemi fontosabb, értékesebb, mert a testi ideigvaló a szellemi pedig örökkévaló.
„Aki csekélységekben hamisan jár el, az semmilyen dologban sem járhat el igaz módon. Ha tehát a mulandó világ dolgaiban nem jártatok el helyesen, az örökkévalókat ki bízná rátok? Lk 16, 10.11.” A teljes bejegyzés megtekintése