Két helyet találunk a Bibliában ahol Isten dicsősége megjelenik az emberen. Az egyik a teremtéskor, amikor azt olvassuk, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert. Az eredeti szó nem képmást jelent, hanem amolyan lenyomatot, mint a pecsétgyűrűn. Az ember a teremtett világban Isten lenyomata volt, aki – mint tudjuk – SZERETET. Ez a képmás, lenyomat tört össze a bűneset miatt. A másik ilyen igehely Mózeshez kapcsolódik, aki találkozott Istennel a törvény kőtábláinak elkészítésekor a Sínai hegyen és amikor lejött a hegyről arca úgy ragyogott, hogy Izrael fiai nem mertek ránézni. Ezért leplet kellett arca elé tennie. Erre a lepelre Jézus megváltó halála és feltámadása óta nincs szükség. A bűn, ami miatt az ember nem tekinthet leplezetlen arccal Istenre elvétetett. Ezt a csodát élték át azok, akik megtértek, akik újonnan születtek, Krisztusban kegyelem alá kerültek, kereszténnyé lettek.
Mi hoz gyökeres változást az ember életébe? Ha nem rejti el arcát Isten elől, hanem a hit bátorságával, nyíltan áll elé. Nem mintha erre méltó volna, hanem Jézusért. Félelem nélkül. Tudva, hogy nem ítélet, hanem újjáteremtő kegyelem várja. A változás, amire az emberi szív vágyik egyetlen dologtól történhet: Isten dicsősége ragyogásának szemléléséből. Isten dicsősége pedig a kereszten ragyog, Krisztuson. A fény beárad a sötétségbe és világossá teszi. Az ember Isten jelenlétében metamorfózison megy keresztül. Az eredeti görög szó nem felszínes változást jelent, hanem a személyiség legmélyebb rétegében történő átalakulást. A “morfé” a görögben a lényeget jelenti. Minél inkább tekintünk lélekben Jézusra, minél inkább feltárjuk előtte magunkat, annál inkább létrejön ez a változás. Isten fiának ikonjai leszünk a világban. Visszatérünk a teremtésbeli adottságunkhoz. Elmondhatjuk: Most már minden világos.
Pál szavai mögött ujjongó öröm van. Mintha azt mondaná Isten: Fordulj el a világban látható dolgoktól, emberektől, önmagadtól és nézz RÁM! Meglátod ettől minden megváltozik. Te magad megváltozol. Az ember oly sok módon keresi a változás és változtatás lehetőségét. Azt hiszi saját erőfeszítései eredménnyel járhatnak, de újra meg újra csalódnia kell. Isten egyszerű utat kínál, ami Jézusért a miénk lehet: Nézz rám! Az én fényem, ragyogásom elűzi belőled a sötétséget! Milyen nagyszerű, milyen csodálatos ez! Jézus mondja: Én vagyok az Út, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. A teremtett világ pedig sóvárogva várja Isten fiainak, lányainak megjelenését, hiszen bennük Isten maga van jelen. Pál azt mondja, hogy az Ő Szelleme által mi is köztük lehetünk.
