A tisztátalan lélek nem jókedvében távozik. Nála nagyobb hatalom űzi ki. Jézus kárhoztatja zsidó kortársait, akik ugyan szeretnének megszabadulni, megtisztulni, de őt mégsem fogadják be, így szívük üresen marad. Mindazáltal ez az intő beszéd nekünk is szól.
A víz jelképesen az Isteni áldásokat jelenti a Szentírásban, a Szent Lélek jelenlétét. A tisztátalan lélek ezért csak olyan helyen tud nyugalmat találni, ahol az isteni áldás folyamai nem öntözik a szív száraz talaját. A gonoszság természetéből fakad, hogy nem tud belenyugodni a vereségébe, az elvesztett uralkodói büszkesége sérült meg azzal, hogy meg lett fosztva egy lélek feletti hatalmától. A tisztátalan lélek igazi munkaterülete az ember élete, ezért ha onnan távoznia kell, akkor nem talál nyugalmat.
Az isteni kegyelem munkájának csak az első részét képezi a szív megtisztítása, vagyis kiürítése minden bűnös dologtól. Pál apostol jelképes nyelvezettel a következőképpen fogalmazza ezt meg: “Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;”. (Ef 4,22) Azonban arról is beszél, hogy ezek után “felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben”. (Ef 4,24) Az “üresen” és “felékesítve” szavak közötti összhangot az a körülmény adja, hogy ez a felékesítés nem a szív belsejében történt meg, hanem csak kívül, külsőségekben. Az ilyen ember magára veszi “a kegyességnek látszatát, de megtagadja annak erejét”. (2Tim 3,5) A tisztátalan lélek visszatérése abban válik nyilvánvalóvá, hogy megváltozik a gondolkodásmód, mint ahogy az a megtéréskor történt, de most is ellentétes irányba. Ez nem az erőtlenségből elkövetett bűnökben realizálható, hanem a szándékos bűnökben, amikor az ember úgy dönt, hogy Isten helyett a bűnt választja.
A gonosz is tanul a saját kárán. Ha egyedül nem tudta megtartani az ember szíve fölötti uralmát, akkor az újbóli kezdéshez már segítséget hív, sokoldalúbban veszi birtokba a szívet. Akik ilyen módon jutnak vissza a gonosz erők uralma alá, azokat mélyebben vezetik vissza a bűnös életbe, mint korábban voltak, így akarják elkerülni az újabb veszteség lehetőségét. “Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél.” (2 Pét 2,20) Súlyos helyzet ez, ami akár a kárhozathoz és az üdvösség visszavonhatatlan elveszítéséhez vezethet.
Ez azonban csak azokkal fordulhat elő, akik végleg elutasították a Szentlélek megszentelő befolyását, és szándékosan választották a bűnt. Itt a „végleg”-en van a hangsúly. Ha tehát baj lett, akkor az a legfontosabb, hogy az ember újra Jézushoz forduljon és ne mondjon le segítségéről. Minden lehetséges annak, aki hisz. Jézus pedig rájuk tekintve, mondta nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges (Mt 19,26) és ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. (Mk 9,23) Amíg él az ember, a pokolból is van visszatérés. Kimentés. Amíg van az emberben egy szikrányi hit.
