Ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall, még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 2Kor 12,6-9.

Pál apostol talán legtitokzatosabb és egyben legérdekesebb önvallomása ez az ige. A hívő életnek olyan oldalát tárja föl benne, amiről általában nem szoktunk beszélni. Egy lelki vezetővel szemben elvárás a feddhetetlenség, határozottság, erély. Erőt kell sugározzon, mintegy megtestesítve azt az igazságot, amit hirdet. Isten embere nem lehet erőtlen. Vagy mégis? Akkor legalább ne beszéljen róla!

De Pál ennek az ellenkezőjét teszi. Erőtlenségével “dicsekszik”. Miért? A neki adott kijelentés nagysága miatt. Van egy egyensúly az életében, amit nem akar elveszíteni. Akit sokan becsülnek, esetleg csodálnak nagy veszélyben forog. Könnyen magának tulajdoníthatja azt a dicsőséget, ami csak Krisztusé. Így a kijelentésről átkerül a hangsúly a kijelentést kapó emberre, mintha ő valami kivételes, különleges tulajdonsággal rendelkezne. Mintha kimagaslana az emberek közül. Pál ezt a csapdát mindenképp el akarja kerülni, de az emberi szív könnyen megejthető. Magunktól nem vagyunk készek őszintén elutasítani a dícséretet, sőt sóvárgunk az elismerésre. Sok szekta ki is használja ezt. Elhiteti a tagjaival, hogy ők a kiválasztottak, a különlegesek, akik kedvesebbek Istennek, mint mások és olyan tudás birtokában vannak, ami másoknak nem adatott meg.

Pál ebben az igében arról a kegyelemről beszél, ami mintegy pajzsként védi őt az elbizakodástól. “Tövis adatott a testembe” – írja. Sokat találgattak az írásmagyarázók, hogy mi lehet ez. Talán valami betegség? Legjobb azonban, ha annál maradunk, amit ő maga mondott: “A Sátán angyala, hogy gyötörjön”. Lehet ilyen? Hogyan férkőzhet a Sátán angyala Krisztus apostolához? Nyilván az Úr engedélyével. Ott is maradt az életében, minden kérés ellenére. Nem tűnik jónak, de szükség van rá. Ez őrzi meg Pált az elbizakodástól. Az elbizakodás istenkáromlás. Akár bevallott, akár csak a szív mélyén dédelgetett. Kárhozatba visz. A gyülekezet vezetőjéről írja az 1Tim 3,6: Ne legyen új ember (frissen megtért), nehogy felfuvalkodva az ördög kárhozatába essék!

Ha vannak ellensúlyok az életünkben, adjunk hálát értük. Isten tart általuk szorosan maga mellett. Térdre kényszerít. A helyes pozícióba, ahova a magunk belátása által sosem jutnánk el. Empátiára késztet esendő embertársaink iránt. Saját maga iránt pedig szüntelen bizalomra, hitre ösztönöz. Mert az igaz ember hitből él. (Róma 1,17)