A héber kifejezés, amit Károli dicsőségnek fordít, azt is jelenti, hogy súly, nagy tisztelet, ragyogás. Ebből most a súlyt emelem ki. Isten jelenlétének megtapasztalása súlyos megrázkódtatás az ember számára. A középkori latinban: misterium tremendum – megrendítő titok. Az ember könnyelműen beszél Istenről. Úgy, mintha Ő emberi szavakkal leírható, gondolatainkkal megragadható lenne. Az Ő valóságos jelentése erőtlenné, értelmetlenné teszi a szavakat és kioltja a gondolatokat. Az értelem világossága semmivé lesz az ő ragyogásában, mint a gyertya a tündöklő napfényben.
Mi az, ami olyan nehézzé teszi az ember számára – az egyébként vágyott – Istennel való találkozást? Miért lesz abból térdrehullás, mint Péter csodálatos halfogásánál? Miért lesz zokogó sírás, mint amikor a magdalai Mária könnyeivel öntözi Jézus lábát? De hogy ne csak bibliai példákat hozzak, talán magunk is átéltünk már hasonlót a megtérésünkkor. Hiszen a megtérés egyben az élő Istennel való találkozás is. Az is benne van, hogy mennyire méltatlanok vagyunk hozzá, de az is, ami végtelenül megindító, hogy Ő szeret, lehajol hozzánk, magáénak ismer el. >Emberek vagytok, az én juhaim, legelőm nyája.< Ez már az Ószövetségben is elhangzik, aztán Jézus ajkán teljesedik ki. Na de miért olyan megrázó ez? Van egy film, a címe Clavius. Egy római katonatisztről szól, aki tanúja Jézus halálának a Golgotán és utána találkozik a feltámadottal. Sok vívódás és a tanítványokkal együttes vándorlás után egy fogadóban köt ki, ahol a fogadós – miután meghallgatta a történetét – feltesz egy kérdést: Tribunus te őszintén hiszel ebben? Ő pedig így válaszol: Abban hiszek, hogy sohasem leszek a régi. Hát valahol itt a lényeg. Aki az Úrral találkozott, sohasem lesz a régi. Valami gyökeresen új kezdődött az életében. Mózesnek még azt mondta Isten: Orcámat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember, élvén. Nekünk azonban többet, jobbat mond: Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. (2 Kor 4,6) Mózessel beszélt az Isten. Átélhette jelenlétének megrendítő erejét. Látta elhaladni ragyogását. Nekünk viszont azt készítette Isten, hogy a szívünkben ragyogjon dicsősége. Ez az Új Szövetség. Akarsz-e részese lenni?
